
Szárdisz különleges hely volt az ókori világban.
A mai Törökország területén, Lüdia egykori fővárosaként ismerték, a Hermos (ma Gediz) folyó völgyében, a Tmólosz-hegység lábánál.
Viszont amit Jézus üzent nekik, ránk nézve is aktuális.
Szárdisz volt Krészosz (Krőzus) híresen gazdag király fővárosa (Kr. e. 6. sz.), innen származik a „gazdag, mint Krőzus” mondás. A város arról is híres volt, hogy az első valódi pénzérméket itt verték.
Gazdagság és hanyatlás:
Az 1. századra a régi fényéből sokat elveszített, de még mindig egyfajta arisztokratikus, gazdag, ám "kényelmes" város hírében állt. A lakói hajlamosak voltak a könnyelműségre és a büszkeségre, inkább a dicső múltjukból éltek, mintsem új tetteket hajtottak volna végre.
Katonai gyengeség:
A várost egy magas, meredek hegytetőn építették, bevehetetlennek hitték. Mégis kétszer (Kr. e. 546-ban a perzsák, majd Kr. e. 214-ben a szíriaiak) meglepetésszerű támadással bevették, mert a lakók nem őrködtek kellően. Ez a történelmi tény jól rezonál Jézus szavaival: „Ha nem virrasztasz, eljövök, mint a tolvaj.” - a szárdisziak pontosan tudták, hogy ez mit jelent.
Vallási élet:
Szárdiszban erős volt az Artemisz (görög Diana) kultusz, és más pogány vallási gyakorlatok is jelen voltak.
Kereskedelmi jelentőség:
A Jelenések idején már nem volt olyan befolyásos, még mindig fontos kereskedelmi központ volt a Kis-Ázsia belső részei és a partvidék között.
Összességében: Szárdisz egy egykori fényében tündöklő, de már hanyatló város volt, amelynek lakói sokszor túl magabiztosak és óvatlanok voltak. Ezért is erős különösen a Jelenések könyvének üzenete: egy hajdan dicsőséges, virágzó város, amely külsőleg még élőnek tűnik, de belül halott.
Nézzük, hogy részletesen mit üzen Jézus a szárdiszi gyülekezetnek:
- vers
ὄνομα ἔχεις ὅτι ζῇς, καὶ νεκρὸς εἶ
– szó szerint: „neved van, hogy élsz, és halott vagy”
ὄνομα ἔχεις = „neved van” → hírnévre, elismertségre utal, tehát külsőleg élőnek tűnik a gyülekezet.
ὅτι ζῇς = „hogy élsz” → az emberek úgy tekintenek rájuk, mint virágzó közösségre.
καὶ νεκρὸς εἶ = „pedig halott vagy” → a valóságban lelki értelemben halottak. Ez drámai ellentét: a látszat és a valóság szakadéka.
- vers
γίνου γρηγορῶν
– „légy éber/virrasztó” → parancs jelen időben, folyamatos cselekvés: maradj állandóan készenlétben.
στήρισον τὰ λοιπὰ ἃ ἔμελλον ἀποθανεῖν
– „erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak” → ἔμελλον ἀποθανεῖν = „halál felé tartottak”, tehát még nem teljesen halottak, de veszélyben vannak.
οὐ γὰρ εὕρηκά σου τὰ ἔργα πεπληρωμένα
– „nem találtam a cselekedeteidet beteljesedettnek” → πεπληρωμένα a „plēroō” igéből, jelentése „teljes, befejezett”. Itt: hiányos, nem megfelelő Isten előtt.
- vers
μνημόνευε οὖν πῶς εἴληφας καὶ ἤκουσας
– „emlékezz tehát, hogyan kaptad és hallottad” → nem csak mit, hanem hogyan (πῶς) – tehát nem csak maga a hit ténye, hanem a minősége is fontos.
τήρει, καὶ μετανόησον
– „őrizd meg, és térj meg” → két parancs: megőrzés és radikális fordulat.
ἥξω ὡς κλέπτης
– „úgy jövök, mint tolvaj” → teljesen váratlan, éjszakai rajtaütés képe (ugye Szárdisz történelmében kétszer is így veszett el a város).
- vers
ἔχεις ὀλίγα ὀνόματα ἐν Σάρδεσιν
– „van néhány neved Szárdiszban” → a „név” itt személyt jelent, tehát néhány hívő, aki tiszta maradt.
οὐκ ἐμόλυναν τὰ ἱμάτια
– „nem szennyezték be ruháikat” → kép a tisztaságról, hűségről.
- vers
ὁ νικῶν
– „aki győz” → tipikus apokaliptikus kifejezés, állandó refrén az üzenetekben: a kitartó hívő.
οὐ μὴ ἐξαλείψω τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκ τῆς βίβλου τῆς ζωῆς
– „semmiképpen sem törlöm ki nevét az élet könyvéből” → erős kettős tagadás (οὐ μὴ), ami nagyon határozott ígéret: a győztes biztonságban van.
ὁμολογήσω τὸ ὄνομα αὐτοῦ
– „vallást teszek nevéről” → nyíltan vállalja az Atya előtt, mint barátot, követőt.
- vers
ὁ ἔχων οὖς ἀκουσάτω
– „akinek van füle, hallja meg” → univerzális felhívás: nemcsak Szárdisznak, hanem minden gyülekezetnek szól.
Ez az egész szakasz ugyanazt a mintát mutatja, mint a város történelme: nagy név, nagy múlt, de ha nincs éberség → váratlanul érkezik a pusztulás.