A 41. RÉSZ KOMMENTÁRJA

A 2 Mózes 31-ben azt olvassuk, hogy Becalél és Oholiáb különleges képességekkel rendelkeztek, már ami a Szent Sátorhoz szükséges felszerelések elkészítését illeti. Ők ketten lehettek azok, akik a munkálatokat vezették és összefogták. Ma azt mondanánk rájuk, hogy tehetséges mesteremberek, akik kiemelkedőt tudtak a szakterületükön alkotni. Az örökölt és tanult intelligenciájuknak, és számos más tényezőnek tulajdonítanánk a képességeiket és elsőre eszünkbe sem jutna azt mondani rájuk, hogy azért ilyen tehetségesek, mert Isten betöltötte őket a Szellemével, amitől bölcsek és értelmesek lettek.

Valószínűleg azt sem mondanánk, hogy Istentől kaptak tehetséget, tudást és kiemelkedő képességeket, hogy mindenféle ötvös- és asztalosmunkát el tudjanak végezni. Pedig Isten így utal rájuk, illetve a tálentumaikra. Az Úr szemszögéből minden képesség, minden tehetség, minden értelem és intelligencia ajándék, mégpedig tőle származó ajándék.

Az átlagon felüli teljesítőképesség, csakúgy mint a kreativitás, elsősorban nem az öröklésnek és a tanulásnak köszönhető, hanem Isten Szellemének, amit az ember orrába lehellt a teremtéskor. A Jób könyvében hosszú rész szól arról, hogy a bölcsesség forrása nem a látható világban van, nem az agyunkban keresendő, mert a lelkünk a halálunk után is tovább létezik, akkor is lesz éntudatunk és intelligenciánk. Jób végül arra a következtetésre jut, hogy a bölcsesség és az értelem forrása szellemi eredetű és Isten adja ajándékba jókedve szerint annak, akinek akarja. Így tett Becaléllel és Oholiábbal is.

De ennek a szellemi eredetű intelligenciának a legfényesebb példája az az ember, akiről azt írja a Szentírás, hogy sem előtte, sem pedig utána nem született nála bölcsebb személy a Földön: Salamon király. Salamonnak megjelent Isten álmában és megkérdezte, hogy mit kíván tőle. Salamon pedig nem gazdagságot, hosszú életet és az ellenségei halálát kívánta, hanem bölcsességet – és a láthatatlan Isten megadta neki. Ezután azt olvassuk Salamonról, hogy a világ minden tájáról özönlöttek hozzá a híres díszvendégek, hogy megcsodálják azt a szellemi ajándékot, amit az Úrtól kapott. A Példabeszédek csupán töredéke annak, amit Salamon életében mondott.

A jó hír számunkra az, hogy Isten nem fogyott ki a bölcsesség ajándékából: Jakab apostol a levelében egyértelműen ír arról, hogy ha valakinek nincs bölcsessége, kérje hittel az Atyától, aki mindenkinek szemrehányás nélkül adja. De ne kételkedjen, amikor bölcsességért imádkozik, hanem teljes meggyőződéssel kérje és meglesz az eredménye.

Mindezek fényében láthatjuk, hogy a bennünk lakó intelligencia-hányados és képességek egyrészt fejleszthetők, másrészt Isten képes bármikor meglátogatni bennünket a bölcsesség és az értelem új szintjével. Csak kérjük tőle — kételkedés nélkül.