A 30. RÉSZ KOMMENTÁRJA

Zebedeus fiai nagy dolgot kérnek ma Jézustól: a Mennyben jobb- és baloldalán szeretnének ülni. Erre a többi tanítvány megharagszik rájuk és kis perpatvar keletkezik, mert e kettő előbbre szerette volna helyeztetni magát a többieknél.

Azonban Jézus elmondja, hogy bár ki fogják inni — legalábbis részben — azt a poharat, amit ő (azaz hasonló szenvedéseken fognak keresztülmenni), de egyedül az Atya döntheti el, hogy ki üljön a mennyben Jézus jobb- és baloldalán. Amit pedig ezután mond, az egyúttal Isten láthatatlan királyságának az egyik alaptörvénye. Ez pedig nem más, mint az, hogy ha valaki nagy akar lenni közöttük, az legyen a többiek szolgája, aki pedig valaki első akar lenni közöttünk, az legyen a többiek rabszolgája.

Ez szöges ellentéte annak, amit addig a hatalomról és az elsőségről gondoltunk mi emberek: mert valóban, ebben a világban a nagy hatalmú vezetők zsarnokoskodnak az embereken. A vezetők nem éppen a bárány természetű, önmagukat megalázó típusok, hanem inkább a törtető, karrierista, másokat elgázoló személyiségek. Ott, ahol nincs istenfélelem, már az óvodában azt tanítják, hogy “Vágd orrba, ha megütött, ne hagyd magad!”. Az általános iskolában is a nagyhangú diákok azok, akik a legnagyobb befolyással vannak társaikra és ez — bár később finomodik — , a lényegét tekintve nem változik. Így kerülnek ki az életbe azok a vezetők, akikben nem sok istenfélelem és gátlás van és szemrebbenés nélkül gázolnak át a másik emberen, hogy az áhított pozíciót megszerezzék és vágyaikat megvalósítsák.

Jézus azonban arra int, hogy közöttünk az egyházban és a gyülekezetekben ennek nem szabad így lennie. Hanem aki nagy vezető akar lenni közöttünk, az szolgáljon a többieknek és alázza meg magát folyamatosan. Aki pedig első akar lenni közöttünk, az legyen mindenkinek a rabszolgája. Ez a kép mindent leír: a rabszolga teljes alávetettségben és alázatban szolgálja urát, jelen esetben a testvéreit és mindenével azon igyekszik, hogy tulajdonosának jót tegyen.

Ha ez ma így lenne az egyházban, akkor a világiak tömegestől jönnének megtérni és csodálkoznának rá, hogy közöttünk valóban Isten működik. De sajnos a személyes sérelmek, a büszkeség, a bebetonozódott pozíciók — ami elsősorban a tradicionális egyházakra, de némely evangéliumi egyházra is igaz — , szinte lehetetlenné teszik, hogy a szolgálótestvérek valóban szolgáljanak és ha kell (még ha nem is a szó szoros értelmében), megmossák gazdáik, azaz a testvéreik lábát.

A magánrepülőkkel közlekedő milliárdos amerikai pásztorok és a felbecsülhetetlen vagyonnal rendelkező Vatikán korában sajnos úgy tűnik, hogy ettől nagyon messze vagyunk jelenleg. Hiszem, hogy Jézus álma egy olyan egyház, ahol a vezetők minden erejükkel azon vannak, hogy minden formában a vezetetteket szolgálják és ezáltal olyan szeretet szabaduljon fel, amire az egész világ rácsodálkozik és tömegesen térnek meg az emberek.