A mai nyitó Ézsaiás verseink Isten megbízhatóságáról szólnak. A hangsúly itt az Úron van, nem annyira az izraelitákon. Örökkévaló, önfenntartó Istenként mutatja meg magát, akinek különleges célja van Izraellel, aki képes előrejelezni a jövőt és aki bárkit kiválaszthat, hogy tetszése szerint megvalósítsa akaratát. Meg is valósítja és Babilonba vezeti fogságba népét, de utána is lesz élet, ha engedelmeskednek parancsainak. A 41,17-es versben látjuk Isten titulusait vagy neveit, amelyek önmagukban is feljogosítják Istent, hogy Izrael bízzon benne – ne felejtsük el, hogy a Bibliában a név, a megszólítás, a titulus magát a személyt jelentette. Ezen kívül az Úr demonstrálja, hogy valójában Ő maga tanítja a zsidó népet arra, hogy hogyan éljenek olyan életet, ami a javukra válik – és itt nem csak anyagi profitszerzésről van szó. Szintén Ő vezeti át a népét az élet veszélyein és juttatja el a beteljesedésig. A 49,1-52,12-es rész összefüggő szakaszt alkot, amelynek azt a címet is …

Ma a győztes Ábrahámról és Jézus tanításainak összefoglalásáról, azaz Isten Országa alkotmányának további passzusairól olvashatunk. Keresztény körökben szinte közhelynek számít az, hogy mi Ábrahám áldását örököltük. De mire mondjuk ezt, mire alapozzuk ezt a kijelentést? Arra, hogy a Galata levél 3,13-14-ben ez áll: “Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által.” De mi ez az Ábrahám áldása? Mit ígért Isten Ábrahámnak? Az I.Mózes 12,2-3-ban ezt olvassuk: “Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged!” Később kijelenti, hogy Ő maga jelent pajzsot Ábrahám számára. Ezt a pajzsot se középkori pajzsként képzeljük el, hanem inkább egyfajta szellemi energiapajzsként, ami messze túlmutat a természetes világon. Ugyanígy, a “megáldalak” mai nyelvre fordítva annyit tesz, hogy “sikeressé teszlek” vagy “gazdaggá teszlek”. És így …

Ma szintén nagyon sok történésről olvasunk: megindul Bábel tornyának építése, amely kb. Kr.e. 2242-ben történt, Isten összezavarja a nyelveket, Ábrahám elhívást kap Kr.e. 1921 körül, majd Egyiptomba menekül, végül visszatér Kánaánba. Máté evangéliumában pedig Jézus lefekteti Isten új szövetségének alapjait – vagyis elkezdődik a Hegyi Beszéd, amelyet szokás Isten országa alkotmányának is hívni. Érdekes még ahogy Isten “életrövidítő” kijelentése után hogyan csökken ténylegesen az emberi élet: míg Sém 600 évet élt, néhány generációval később Ábrahám apja, Táré már “csak” kétszázat. Mózes a zsoltárokban pedig nyolcvan évről beszél, ami megegyezik az általunk ismert öregkorral. Ádámtól Noéig azonban lényegesen hosszabb ideig éltek az emberek, ez majd visszaköszön az ezeréves királyságban is, ahol a próféciák szerint – bármennyire is hihetetlen ezt most felfognunk – , az emberi élet időtartama kitolódik és az ősapáinkhoz hasonlóan megérjük akár az ezer évet. Ábrahám, hitünk ősatyja a mai részben kapja meg nem akármilyen elhívását és az áldást, …

A mai Ószövetségi részben véget ér az Özönvíz, tanúja lehetünk a Föld újranépesedésének és Noé Kánaánra kimondott átkának. Az Újszövetségben Isten új világkorszakot nyit: a Messiás megkezdi földi szolgálatát, elhívja az első tanítványokat és elkezdi Isten erejével demonstrálni, hogy Ő nem csak beszél Isten Királyságáról, hanem valóságos csodákat tesz. Tömegével gyógyulnak és szabadulnak meg az emberek olyan függőségektől és démonoktól, amelyekre korábban nem volt gyógyír. De kanyarodjunk vissza az Ószövetséghez és vizsgáljuk meg azt az átkot, amit Noé kimondott az unokájára, Kánaánra. Az eredményt megdöbbentő: csakúgy mint Ézsaunak és Jákobnak már a születésük előtt meg volt pecsételve a sorsuk, még mielőtt bármit tehettek volna, hasonló a helyzet Kánaán leszármazottjaival: azok a népek, akik belőle nőttek ki, egytől egyig bűnhődtek ősapjuk esztelen tettéért, csak mert az megszégyenítette Isten emberét, Noét. A jebúsziak, ez emóriak, a girgásiak, a hivviek és a többi törzs, amely Kánaántól származott, mind a zsigereiben hordozta a rettenetes …

Ma végigolvastuk Ádám nemzetségi táblázatát Noé generációjáig, megtudtuk, hogy Isten fiai — azaz valószínűleg az angyalok, méghozzá a bukott angyalok — hogyan létesítettek szexuális kapcsolatot az emberek leányaival és hogyan mondott ki víz általi ítéletet Isten az egész emberiségre. Az ítélet következtében az eső el is kezdett esni és minden szárazföldi élőlény elpusztult Noét és a családját kivéve – meg persze az állatokat, akik a bárkában voltak. A víz különös jelentőséggel bír a mai újszövetségi szakaszban is, mert Keresztelő vagy Bemerítő János éppen vízbe meríti be a Názáreti Jézus Krisztust a bűnök bocsánatára. János szájából elhangzik egy mondat, ami már a jövőbe, Pünkösdre, a Szent Szellem kiáradására mutat: “Ő (azaz Jézus Krisztus) majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket.” Pünkösdkor ezek a kettős tüzes nyelvek jelentek meg a tanítványokon, ekkor született meg az Egyház és ekkortól kezdett terjedni az evangélium, azaz a Názáreti Jézus Krisztusról szóló örömhír az egész …