Ha a fejszénk tompa, de nem élesítjük meg, akkor az erőnket kell használnunk. Viszont a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkánkat – azaz, ha megélesítjük a fejszét, akkor már nem az erőnket kell használnunk. Ezzel kapcsolatban elmondok egy történetet:
Volt egyszer egy falu, amely fakitermelésből élt. A férfiak minden reggel kimentek az erdőbe és éjt nappallá téve fát vágtak. Volt közöttük egy idősebb favágó, aki messze kiemelkedett a többi közül, annyira, hogy még a fiataloknál is több fát tudott kivágni.
Egyszer ezt az egyik fiatal favágó megelégelte és úgy döntött, hogy versenyre hívja idős kollégáját. Megegyeztek, ki melyik irányba kezdi és mikor fejezik be a versenyt. A fiatal egyszerűen nem hitte el, hogy ez az idősebb favágó le tudja győzni őt.
Megkezdődött a verseny: a fiatal nagy erővel állt neki a legvastagabb törzsű fáknak is, az idősebb meg csak ücsörgött, háttal a fiatalnak. A fiatal megvetéssel nézte az öreget és biztos volt benne, hogy megnyeri a versenyt és a falunak új bajnoka lesz. Mindent beleadott.
Telt-múlt az idő, a fiatal már alig kapott levegőt, amikor elérkezett a verseny vége. Összeszámolták a kivágott fákat és mit ad Isten, az öreg majdnem másfélszer annyi fát vágott ki naplementéig mint a fiatal! A fiatal csodálkozott, nem tudta elképzelni, hogyan vágott ki az öreg ennyivel többet ugyanannyi idő alatt. Erre az öreg így felelt neki: “Tudod fiam, te vért izzadtál de csak egyszer élesítetted meg a fejszédet az egész nap alatt. Én kétóránként élesítettem a fejszémet és kényelmesen hasogattam a fatörzseket. Még ennél is többet tudtam volna kivágni, de láttam, hogy te erőből próbálod megnyerni versenyt, így még erre sem volt szükség.”
Ennek a sztorinak adhatnánk azt a címet is akár, hogy “Többet ésszel, mint erővel!” Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy valamit gyorsan, erővel akarunk megoldani, holott türelemmel és bölcsességgel sokkal messzebbre jutunk. A mi fejszénk ebben a korban már az elménk, és fontos, hogy folyamatosan élesítsük Isten beszédével.
Később azt olvassuk, hogy a bolond folyton csak a jövőről beszél, pedig senki nem tudja, mit hoz a holnap. A bölcs – ezt korábban mondja valahol – viszont az elvégzendő dologra koncentrál. Ezért tanácsolja, hogy amit megtehetünk vagy meg kell tennünk, azt teljes szívvel tegyük meg és élvezzük. Élvezzük magát az alkotást, azaz a munkát és a munkánk gyümölcsét.
Később a vállalkozásról, befektetésekről, gazdálkodásról olvashatunk tanácsokat. Az egyik ilyen, hogy ne várjunk mindig a kedvező időjárásra, mert sem vetni, sem aratni nem fogunk soha. Tehát, ha van ötletünk, amit szívesen megvalósítanánk, ne habozzunk, mert ha csak mindig a megfelelő gazdasági környezetre várunk, soha nem lesz belőle semmi. A másik – többek között – úgy szól, hogy vessünk magot korán reggel, de este is, mert nem tudhatjuk, melyik lesz sikeres. Azaz, érdemes több lábon állni, több vasat tartani a tűzben, mert lehet, hogy az egyik, de lehet, hogy a másik próbálkozásunk lesz szerencsésebb.
Ezzel a pár kiemelt példával szeretnék segíteni nektek abban, hogy gondolkodjatok el ezeken a felbecsülhetetlen értékű tanácsokon. Az isteni bölcsesség gyöngyszemei lelhetők fel mind a Példabeszédekben, mind a Prédikátor könyvében.
Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Salamon királyon keresztül megosztottad a Menny bölcsességét! Megtanítasz bennünket jól forgolódni a hétköznapi életben, hogy tudatos és helyes döntéseket hozzunk! Segíts kibontani ezeket a tanácsokat, hogy most, a XXI. században is alkalmazni tudjuk őket! Kérünk, hogy adj mennyei bölcsességet a mai napra is! Olyat, amely az életre és a békességre törekszik! Minden helyzetben szeretnénk meglátni a Te akaratodat és aszerint cselekedni! Látogass meg a jelenléteddel a munkákban, otthon, ahol csak vagyunk!
Jézus Krisztus nevében! Ámen!