245. RÉSZ – Préd 1,1-3,22; 2Kor 6,1-13; Zsolt 46,1-11; Péld 22,15

Salamon a Prédikátor könyvét azzal a megállapítással kezdi, hogy minden hiábavalóság. Ezt követően az élet körforgásáról beszél és arról, hogy nincs új a nap alatt. Elhatározza, hogy elkezdi kutatni a földi élet értelmét – ezért is olvashatjuk sokszor azt az utalást, hogy a “nap alatt” – , de újból és újból arra jut, hogy minden időpocsékolás és hasztalan erőlködés.

Kipróbálja az élvezeteket, a partikat, a bort, mindent, amit élő ember megtapasztalhat. Majd jönnek a nagy építkezések és a vagyongyűjtés, de abban sem talál örömöt.

Ezt követően megvizsgálja magát a bölcsességet, de hasonlóan frusztráló következtetésre jut, mert meglátja, hogy egyszer meg kell halnia és akkor, amit a bölcsességével felhalmozott, mind elveszik. Végül még az életet is megutálja: mindenből kiábrándul.

Így hát minden elmélkedésének a végeredménye az lett, hogy a legjobb, amit ezen a földön az ember tehet, hogy eszik-iszik és örömét leli a munkája gyümölcsében. Mert mindez Istentől van – még az a képesség is, hogy egyáltalán képesek vagyunk a munka elvégzésére.

Ezután jön a “mindennek rendelt ideje van” szekció, ami elévülhetetlen bölcsességeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy bár szembe lehet menni az életben Isten által kirendelt időknek, sok haszna nem származik belőle az embernek. Itt is feltűnik a körforgás, amivel a könyv kezdődött – az, hogy minden verkliszerűen ismétli magát és hogy valójában nincsenek új történések a nap alatt ebben a látható, korlátolt világban.

Azonban azt még ő is elismeri, hogy még szemlélni is gyönyörűség, ahogyan Isten mindent időben cselekszik és elismétli, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. Tehát együnk-igyunk, élvezzük a munkánkat és annak gyümölcsét és soha ne feledjük, hogy mindez Isten ajándéka!

Ha le akarnánk egyszerűsíteni a világ legbölcsebb emberének merengéseit a valóságról, a földi élet értelméről, akkor azt is mondhatnánk, hogy az a munka, amit végzünk ezen a földön, rendkívüli jelentőséggel bír.

Ezért lényeges, hogy olyan dologgal foglalkozzunk, amit szeretünk, amiben örömünket leljük és aminek tényleg van értelme.

És ezért fontos, hogy a kamaszok, ha kell, menjenek el személyiségtesztekre, pályaválasztási tanácsadókhoz és minden olyan helyre, ahol kiderítik, hogy miben igazán tehetségesek és mit lenne értelme csinálniuk. Annál frusztrálóbb nincs, mint olyan munkát végezni, amit az ember nem szeret. A munkánk gyümölcse és annak élvezete annyira fontos, hogy Isten ezt a tízparancsolatba is belevette, amikor azt mondta, hogy hat napon át végezzük minden munkánkat. Élvezed, amit csinálsz? Szereted a munkádat? Mert ha nem, akkor minden bizonnyal frusztrált vagy. Ebben az esetben érdemes inkább elkezdeni tanulni és olyan pályát keresni, amit valóban élvezel. Mert akkor mindegy, hogy mennyit keresel, mert imádni fogod, amit csinálsz és egyben a hobbid is lesz. Soha nem késő változtatni. De azt is megteheted, hogy elkezdesz odafigyelni arra a munkára, amit most végzel és elhatározod, hogy szívvel-lélekkel fogod mostantól csinálni: hidd el, ezt a főnököd is észre fogja venni.

Emlékszem, hogy 20 évvel ezelőtt egy bankban dolgoztam és deviza átutalásokat kellett ellátnom bizonyos jelölésekkel tucatszámra, de volt, hogy több százat kellett feldolgoznom néhány óra alatt. Mindezt kézzel. Nem volt valami felemelő feladat. Sőt. Kiábrándítóan monoton, gépies tevékenység volt. Utáltam. De egy nap elhatároztam, hogy szívvel-lélekkel fogom csinálni ezt a számítógépnek való munkát és különös gondossággal jelölgettem valamennyit. Órákkal később, amikor a főnököm odaért ezekhez az utalásokhoz felkiáltott és külön dicséretben részesített, mert valahogyan átment az a szellemiség, ahogyan készítettem ezeket. Ez az én döntésem és választásom volt. Megfogadtam a szintén a Prédikátor könyvében található másik tanácsot: a mit teszel, teljes szívvel tedd. Ennek meg is lett a hatása.

Arra szeretnék ezzel a példával rávilágítani, hogy az esetek többségében a mi választásunk, hogy mennyire végezzük teljes szívvel a munkánkat. Józsefnek például a börtönévek alatt nem nagyon volt választása a tevékenységi köreit illetően – de mivel teljes szívvel-lélekkel végezte a munkáját, egyre feljebb emelkedett. Mert ő valóban úgy dolgozott, ahogyan arra bennünket, keresztényeket az apostoli levelek felszólítanak: mint akik az Úrnak és nem embereknek dolgoznak. És ennek mindig meglesz a gyümölcse.

Pál apostol az Újszövetségben leírja milyenek is ők, akik az Urat képviselik ebben a világban. Egyébként, ha van valaki, aki teljes szívvel végezte minden dolgát, az Pál volt – , szerintem Isten részben ezért is választotta ki őt és adta neki a fél Újszövetség megírásának lehetőségét.

Annak ellenére, hogy Pál mindent teljes szívvel végzett, olyan dolgokról olvasunk az élettörténetében, ami egyáltalán nem fér össze a sikerprédikációk világával. De hát akárhogy nézzük, ez Isten Igéje. Azt írja, hogy ők türelmesen elviselik a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat és a nélkülözést.

De milyen körülmények között is kellett nekik helytállniuk? Verés, börtön, lincselési kísérletek, éhezés, kialvatlanság, szidalmazás, rossz hír terjesztése és majdnem üres pénztárca. Elképzeltétek már ezt? Hogy emberek megvernek téged, mert az evangéliumot képviseled? Vagy egyenesen börtönbe kerülsz emiatt? Vagy elkezded valahol az utcán hirdetni és meg akarnak lincselni? Ezek azért óriási megpróbáltatások. Mindezt úgy tenni, hogy az embernek közben vagyona sincs, sőt alig van mit ennie és majdnem üres a bukszája? Ha jobban belegondolunk, ezek mind olyan tényezők, amelyek miatt egy jó magyar ember már külön-külön is kiborulna. Ha csak nem lenne mit ennünk, leszállna a vércukorszintünk és máris ingerültebbek lennénk, nem? De Pál nem azt írja, hogy ők ingerültséggel reagáltak volna. Hanem türelemmel, jósággal és isteni bölcsességgel. Így hát ha példaképeket keresünk akkor ő és mindazok, akik körülötte szolgáltak valóban azok.

De talán ne is menjünk ennyire messzire… Te milyen nehézséget lennél képes elviselni az evangéliumért? Vagy azért, hogy keresztény vagy?

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy itt, ezen a földön élvezhetjük a munkánk gyümölcsét és valahányszor eszünk vagy iszunk, van módunk hálát adni Neked, a Menny és a Föld Istenének! Köszönjük az ünnepi időszakokat, amikor is finomakat ehetünk és ihatunk! Hálát adunk azért, hogy az erőfeszítéseinknek van jutalma és gyönyörködhetünk azokban! Segíts, hogy a hétköznapjaink során valóban olyan dolgot tegyünk, amit szeretünk, amit képesek vagyunk szívvel-lélekkel csinálni! Köszönöm, hogy ha nehézségekkel is kell szembenéznünk, Te nem hagysz el minket, hanem a végsőkig kitartasz mellettünk, ahogyan megígérted! Adj erőt Istenünk, hogy minden körülmények között helyt tudjunk állni és a hitünkért folytatott tusakodásunk valódi diadalmenet legyen! Jézus Krisztus nevében! Ámen!