Pál apostol elkezdi érezni, mennyit kell szenvednie Krisztusért – a 186. RÉSZ KOMMENTÁRJA

FELIRATKOZÁS A NAPI HANGZÓ BIBLIA CSATORNÁJÁRA: http://www.youtube.com/subscription_center?add_user=NapiHangzoBiblia

Ha még nem ismered Jézust, mint személyes Megváltódat (még nem tértél meg), kattints ide: https://napihangzobiblia.hu/megteres-jezus-krisztushoz/

Ha keresztény közösségbe szeretnél járni, a Napi Hangzó Biblia ezeket ajánlja:

Budapesten a Budapesti Autonóm Gyülekezetet (https://www.facebook.com/bpa.hu/, http://bpa.hu)
Nyugat-Magyarországon a Veszprémi Keresztény Közösséget (http://www.vekker.eu/)

Kelet-Magyarországon a Debreceni Szabadkeresztény Gyülekezetet (http://www.szabkerdebrecen.hu/)

Bár a nemzetségtáblázatok nem tartoznak a kalandregény kategóriába, mindig van egy-két érdekesség bennünk. Ma például látjuk, hogy a jebúsziak vagy a hettiták miért voltak kánaánai népek vagy ahogy a Károli fordítás fogalmaz kánaániták. Nem a területről ragadt rájuk ez a név, hanem azért, mert Kánaánnak hívták az édesapjukat. Persze mindegyik nemzetségtáblázat valamilyen célt szolgál és valakinek a származását hivatott igazolni, például a mai Dávidét, illetve Dávid hadvezéreiét. Láthatjuk, hogy Cerúja Isai lánya volt és Jóáb, Abisaj és Aszáél Dávid közeli rokonai voltak. Ennek a folytatásban majd különös jelentősége lesz. Mindenestre amikor Cerúja fiait halljuk majd a következő napokon, most már tudni fogjuk, kikről van szó.

Az újszövetségi részt olvasva mondhatjuk, hogy Pálnak szerencséje volt azzal, hogy az unokaöccse valahogy meghallotta a 40 férfi tervét. Szerintem azonban ezt sem a szerencse döntötte el, hanem Isten akarta, hogy így legyen. Ezen az alapon mondhatjuk azt, hogy például néhány résszel ezelőtt Akháb véletlenül halt meg a csatamezőn, amikor valaki találomra kilőtt egy nyilat és az pontosan az álruhás Akháb szívébe fúródott. Hacsak a próféta nem mondta volna ezt meg előre. De megmondta – így már nehezen lehet véletlennek tekinteni. És szerintem itt is hasonló a helyzet: Istennek még komoly tervei voltak Pállal, aki az Úr választott edénye volt azért, hogy elvigye az örömhírt az Izraelen kívüli nemzetekhez. Úgy látszik, hogy Félix nem is nagyon tudja hova tenni az esetet: miután elolvassa Kladuisz Liziász levelét és megtudakolja, honnan való Pál, a római polgár, csak annyit mond, hogy majd ha a vádlók is megérkeznek, akkor fogja meghallgatni őt.

Ebben az egész részben a parancsnok, a nem kevesebb mint 470 katona – akik Pál kíséretét biztosították Jeruzsálemből Cézáreába – és Félix helytartó is csak eszközök, mégpedig az Úr eszközei azért, hogy az evangélium még nagyobb ütemben terjedhessen a Római Birodalomban. Ezért áll meg a mai részben Pál mellett az Úr és ezért mondja neki, hogy miként Jeruzsálemben tanúskodott a Krisztusról, úgy kell majd Rómában is bizonyságot tennie róla. A történet izgalmas folytatása holnap következik.