A 71. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
Ma a változatosság kedvéért ismét az egész nép zúgolódik Mózes ellen, csakúgy mint a tegnapi részben.

Azzal vádolják őt és Áront, hogy ők ölték meg előző nap a 250 idegen tömjénnel füstölő embert.

Akkor Kórah, Dátán és Abirám vezetésével azért zúgolódtak, hogy miért csak Áron leszármazottjai végezhetnek papi tevékenységet és ők miért nem?

A két nappal korábbi részben azért morogtak, mert nem volt megfelelő nekik a manna: húst akartak.

És a sort folytathatnánk.

A zúgolódás Mózes és Áron ellen folyamatos volt. Ha Isten tett egy csodát, az tényleg csak három napig tartott, aztán már el is felejtették.

De mi volt a gyökere ennek a rengeteg zúgolódásnak?

Mi volt az, ami miatt Mózesnek többször közben kellett járnia a népért, hogy Isten azonnal ne sújtson le rájuk?

A válasz egyetlen szó: a hitetlenség.

Akkor már nem tudtak szilárdan bízni Istenben, amikor éppen nem jelent meg a dicsőség felhője, vagy nem tett valamilyen csodát.

A hitük arra korlátozódott, amit meg tudtak fogni és meg tudtak enni.

A Szentírásból kitűnik, hogy ha van valami, ami kiváltja Isten haragját, az a hitetlenségből fakadó negatív beszéd és zúgolódás.

Ennek az ellentéte az, ami viszont Isten számára kedves: a hitből fakadó pozitív beszéd és hálaadás.

Az Újszövetség maga a hálaadás szövetsége: mindjárt az első dolog, ami miatt vég nélkül hálát adhatunk az az, hogy Isten ingyen kegyelemből elküldte a Fiút, hogy a bűneink büntetését magára vegye és helyettünk meghaljon a keresztfán.

Az egész evangélium egy sor okot szolgáltat számunkra, hogy reggeltől-estig hálát adjunk Istennek, mert valóban megváltott a szüleinktől ránk örökített hiábavaló életből és átvitt szeretett Fiának királyságba.

Hálát adhatunk az örök életért, amiért semmit kellett fizetnünk és azért is, hogy Isten felírta a nevünket abba a könyvbe, aminek a jelentősége halálunk után nagyon-nagyon fel fog értékelődni: az Élet Könyvébe.

Pál apostol tovább megy és az első Thesszalonika levélben ezt írja: “MINDENÉRT HÁLÁT ADJATOK, MERT EZ AZ ISTEN AKARATA JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL.”

Az Efézus levél 5,20-ban pedig ezt olvassuk: “Adjatok hálát az Istennek….. mindenkor, mindenért…..”.

Úgy emlékszem Olaszországban írták a magyarokról, hogy annyira negatívak, hogy még a sajtban is a lyukat látják.

Valóban, ha van nép, amelynek szüksége van arra, hogy gyökerestől megváltoztassa a hozzáállását és azt ahogyan a mindennapokban beszél, az a magyar.

Észre sem vesszük, de mivel Isten hasonlatosságára és képmására teremtettünk, a beszédünknek az egész sorsunkra kiható ereje van.

És nem mindegy, hogy ez az teremtő erő pusztulást idéz elő vagy életet hoz létre.

A hálaadás az első lépcső egy új világ felé, miután újjászülettünk víz és Szent Szellem által.

Dávid már az Ószövetségben rájött a hálaadás fontosságára.

Az egyik Zsoltárban így fogalmaz “Lépjetek be kapuin hálaadással, jöjjetek udvaraiba dicséretekkel” (Zsolt 100,4-5).

Dávid a dicséreteivel és zsoltáraival olyan hálaadó kultúrát vezetett be Izraelben, ami korábban ismeretlen volt.

Az Úr ezzel egy új fejezetet nyitott nem csak Izraelben, hanem az egész üdvtörténelemben.

Magyarország azonban mindig Németországhoz és Európa nyugati feléhez hasonlítja magát és mindenhonnan azt halljuk, hogy mit nem értünk még el, mink nincs még hozzájuk képest.

Azt viszont, hogy mink van, hogy mennyi mindenért tudunk hálát adni, azt nem halljuk a médiából.

Pedig ha körülnézünk, egy sor olyan dolog van, amiért hálát adhatunk.

Javaslom, hogy ezt tegyétek meg a környezetetekben és adjatok hálát Istennek mindenért.

Pál apostol azt írja, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele: már önmagában ez is ok a hálaadásra.

Lehet, hogy a szomszéd fűje valóban zöldebb, de azt sem kell feltétlenül irigységgel és zúgolódva szemlélni.

Mi döntjük el, hogy a szomszédainkért hálád adunk vagy zúgolódunk miattuk.

Újszövetségi papokként ráadásul egyetlen áldozattípus van, amit Isten elé vihetünk.

Ez az, amiről Dávid úgy beszél, hogy az “ajkaink tulkai”.

Ez pedig nem más mint a hála.

Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy én is hálás vagyok értetek, akik hallgatjátok az NHB-t és részt vesztek velünk együtt ebben a nagy kalandban.

Hálás vagyok azért Istennek, hogy lehetővé tette, hogy kimenjen az Ige és minden áldott nap több ezren hallgassák a Bibliát ebben a formában is.

A lényeg tehát, hogy ha megváltozik a gondolkodásmódunk és elkezdünk hálaadó életet élni, valóban új dimenziók fognak feltárulni előttünk.