FELIRATKOZÁS A YOUTUBE CSATORNÁNKRA: http://www.youtube.com/subscription_center?add_user=NapiHangzoBiblia

A 63. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
A tábor és a táborozás rendje arról árulkodik, hogy Isten nem a káosz Istene. Szám szerint tudósít a Szentírás az egyes törzsek létszámáról és a sátorok felállításának rendjéről. A lévitákat pedig Isten külön kategóriába sorolta.

A korábban felolvasott részekből kitűnik, hogy Istené minden elsőszülött, legyen állatról vagy emberről szó. Egyiptomban a bárány vére volt a választóvonal, ami miatt a halál angyala elkerülte az izraeliták házát és életben hagyta a zsidó családok elsőszülöttjeit. Isten Egyiptomban demonstrálta hatalmát és ítéletet tartott az ott uralkodó borzalmas bálványimádó kultusz és rendszer fölött. Bemutatta, hogy Egyiptom istenei semmit nem érnek az egy igaz élő Istennel szemben. Ezt követően az isteni rend azt kívánta volna, hogy mivel az elsőszülöttek életét kímélte meg és mivel az elsőszülöttek tartoznak Istenhez, nekik kellett volna a papságot is alkotniuk. Azonban az Úr úgy döntött, hogy az elsőszülötteket a léviták váltsák ki és belőlük legyenek a papok. Összesen 22 273 elsőszülött volt akkor Izraelben, ami 273-mal több volt mint a leviták létszáma — őket öt sékel ezüstért lehetett kiváltani.

Tehát ebben a rendben vagy rendszerben vonultak az izraeliták és innentől fogva hasonlított valóban egy sereghez a zsidó nép, ami lényeges különbség volt ahhoz képest, mint amikor a rabszolgaságból kiszabadulva elindultak Egyiptomból. Törvény és szabályok nélkül egy egyszerű népcsoport voltak csupán, most viszont megalakult az állam, törvényekkel és rendeletekkel, egy teljesen új rendszerben. Abban az időben természetesen már léteztek államok saját törvényhozással és alkotmánnyal, de Izrael abban különbözött a többitől, hogy Istentől kapta a törvényt. Ezáltal elválasztott nemzetté vált a többitől és ez a mai napig is létező különbség, ami amellett, hogy felmérhetetlen áldás, számtalan konfliktus forrása is egyúttal.

Az Újszövetségben ma Jézus hatalmáról olvasunk, ami mindenki számára nyilvánvaló volt. Jézus a szolgálata kezdetén nem ment oda a vallási vezetőkhöz, hogy engedélyt kérjen szolgálata megkezdéséhez. Biztos, hogy abban az időben is megvolt a hivatali útja annak, hogy valaki rabbi legyen — a kor vallási iskoláiban el kellett töltenie bizonyos időt, vizsgáznia kellett stb. ahogyan ezt Saulus — akiből később Pál apostol lett — szépen végig is járta. Mert ne felejtsük el, hogy Pál apostol Gamáliel lábainál tanult és már bőven éltanuló lehetett, amikor Jézus a földi szolgálatát végezte. Gamáliel pedig egyáltalán nem volt olyan elutasító Jézussal szemben mint a többi farizeus, ezért lehet, hogy Pálban is motoszkált már akkor a bizonytalanság, bár külsőleg tűzzel-vassal irtotta az egyházat.