FELIRATKOZÁS A YOUTUBE CSATORNÁNKRA: http://www.youtube.com/subscription_center?add_user=NapiHangzoBiblia

Az 53. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
A názáretiek nagyon szerették volna tudni, hogy Jézus honnan ismeri ennyire jól az írásokat és honnan van a rendkívüli bölcsessége. A kérdés jogosnak tűnik, hiszen az Úr közöttük nőtt fel és mivel a városbeliek csodálkoztak a tudásán, a jelek szerint nem kapott külön neveltetést. Tizenkét évesen már a templomban tett fel olyan kérdéseket, hogy elámultak a vallási vezetők az értelmén és a szüleinek adott válaszából tudni lehet, hogy már akkor messiástudattal rendelkezett.

Az írásokból tudjuk azt is, hogy amikor a Sátán megkísértette, sebészi pontossággal idézte a Törvényből az odavonatkozó szakaszokat és verseket. Később a farizeusok, a szaducceusok, a törvénytanítók és mindenki elcsodálkozott a tökéletes igeismeretén. Igyekeztek Őt próbára tenni, de nem volt olyan kérdés, amire ne tudott volna megfelelni. A képes beszéd, azaz a példázatok is arra engednek következtetni, hogy bölcsessége és tudása forrása nem a természetes világban keresendő, hanem a láthatatlan, szellemi világban.

Igen, mi már tudjuk, hogy benne lakik az istenség teljessége testileg és Ő maga a testté lett Ige. De ezzel kortársai nem voltak tisztában, a legtöbb embernek nem volt szellemi kijelentése arról, hogy a Krisztussal beszél. Ők egy rendkívüli embert láttak, aki miután szolgálatba állt, számtalan csodát tett és olyan bölcsességgel szólt, amire természetes szinten nem lehetett magyarázatot találni. A názáretiek nem is hittek benne és emiatt nem is tudott sok csodát tenni szülővárosában. Az ismerete és a bölcsessége tehát a szellemek Atyjától volt, a Teremtő Istentől, aki megnyitott a Fia számára egy szemmel nem látható csatornát, amin keresztül hozzájutott ehhez a bölcsességhez.

Jób ír hosszan arról, hogy a bölcsesség, bár értékesebb minden drágakőnél és vagyonnál, nem a természetes világban keresendő, mert annak forrása Isten. Jézus ebből a forrásból táplálkozott és ezt többször nyilvánvalóvá is tette, mondván hogy Ő csak azokat a dolgokat csinálja, amiket az Atya mutatott neki. Ez nem csak a csodákra, hanem a példázatokra, a kérdéseire és korábban példátlan tanításaira is vonatkozott. Jézus és az Atya között nyílt kommunikáció zajlott folyamatosan, a Messiás Isten mindentudásából bármikor tudott meríteni.

Számunkra a kérdés az, hogy ehhez a tudáshoz és bölcsességhez mennyire tudunk hozzáférni? A választ talán kezdhetnénk azzal, ahogy Jakab apostol a levelében beszél a bölcsességről. Azt írja, hogy akinek nincs, kérjen bölcsességet, de kérje hittel, mert aki kételkedik, az biztosan nem fogja megkapni. A hitről a tegnapi részben szó volt — nem szabad tágítanunk hitünk céljától, ebben szerfelett gyönyörködik az Úr. Tehát e szellemi bölcsesség elérhető hit által azok számára, akikbe kitöltetett Isten Szelleme. E bölcsességnek része lehet a tudomány beszéde, a bölcsesség beszéde, a prófétálás, a nyelvek nemei, a nyelvek magyarázata — ezek a Szent Szellem különféle ajándékai és a beszédünkön keresztül nyilvánulnak meg. Képesek spontán “előjönni”, de fontos, hogy a szellemi érzékszerveink fejlettek legyenek és képesek legyünk hallani és látni — pontosan úgy ahogy az Úr azokról beszélt, akiknek van füle a hallásra. Ez nem természetes hallás, hanem szellemi “áthallás”, ha úgy tetszik. Ha pedig tényleg van fülünk és képesek vagyunk venni ezt a természetfeletti adást, akkor csatornaként tudunk szolgálni Isten számára és képesek leszünk közvetíteni a Rhémát, azaz Isten aktuális üzenetét egy adott helyzetben.

Ne felejtsük, hogy Isten beszéd által teremtett mindent és Isten Igéje, azaz beszéde az, aminek a meghallása által örök életünk van. Lehet, hogy néhány szó, lehet hogy egy kérdés vagy egy idézet az, ami a másik ember lelkét képes megmenteni. Jézus megállás nélkül ilyen mondatokat mondott ki és kérdéseket tett fel az embereknek. Az Ő bölcsessége az Atyától volt és ebben a jobb szövetségben nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy mint Isten hasonmásai, használjuk a szánkat és az élet Igéjét szóljuk az embereknek.