A 45. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
A mai újszövetségi részben van az a mondat, ami Isten Királyságának programja és egyik alappillére. Ez a mi missziós parancsunk magától az Úrtól. Így szól:

„Mennyei Atyám minden hatalmat nekem adott a Mennyben és a Földön. Ezért menjetek el a nemzetekhez, és tegyetek tanítványommá minden embert az egész világon! Merítsétek be őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében! Tanítsátok őket, hogy engedelmeskedjenek mindannak, amit én parancsoltam nektek! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap, amíg ez a korszak véget nem ér!”

A nagypapám mondta mindig, hogy a vallás mindenkinek a magánügye és mindenki foglalkozzon otthon vele. Erre általában visszakérdeztem, hogy ha mástól nem hallott volna a kereszténységről, akkor most hogyan lenne hívő? Ha nem lett volna olyan személy, aki engedelmeskedik a missziós parancsnak és hirdeti neki az Igét, honnan tudna egyáltalán Jézus Krisztus létezéséről? Mert Isten az Újszövetségben nyilvánvalóvá teszi, hogy nem angyalokra bízta az evangélium hirdetését, hanem ránk, a tanítványaira.

Jézus itt nem kisebb megbízatást ad, minthogy menjünk el a nemzetekhez és tegyünk tanítvánnyá minden embert a földön. Pál apostol Timóteusnak ezt úgy fogalmazza meg, hogy álljon elő az igével alkalmas és alkalmatlan időben, azaz minden körülmények között hirdesse az Isten Királyságáról szóló örömhírt. De mi ez az örömhír? Menjünk vissza a Szentíráshoz, mert Pál apostol ezt is pontosan megfogalmazza: “Elsősorban azt a legfontosabb üzenetet adtam át nektek, amelyet én is kaptam: hogy Krisztus a bűneinkért halt meg — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta —, azután eltemették, de a harmadik napon feltámadt — úgy, ahogyan az Írás előre megmondta.” – áll az 1 Korintus 15,3-4-ben. Tehát a kereszténnyé vagy inkább krisztusivá válás első lépése az, hogy valaki hallja ezt az Örömhírt: Jézus Krisztus, az Isten Fia meghalt a bűneinkért, eltemették és a harmadik napon feltámadt. A benne való hit által van az embernek üdvössége és örök élete. Azonban fontos, hogy mindezt ki is fejezzük megvallás útján és kinyilvánítsuk a hitünket Krisztusban. A Bibliai kereszténység tehát nem vallás, hanem élő hit Isten Fiában.

A második dolog, amiről itt Jézus beszél, hogy merítsünk be minden embert – vagy egy másik fordítás szerint minden népeket – az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe. A bemerítéssel kapcsolatosan sem hagy kétséget a Biblia: nem lehet csecsemőkorban végezni, mert a hitét senki nem tudja ekkor még kifejezni. Senki nem képes az evangélium örömüzenetének megértésére és befogadására néhány napos vagy hetes korában. Ráadásul a bemerítésről részletesen ír a Római levél: amikor a bemerítés történik és az, akit keresztelnek a víz alá kerül, szimbolikusan azonosul Krisztus halálával, amikor pedig feljön a vízből, a feltámadásával. Mindez hit által történik. A Szentírásban egyetlen példa sincs arra vonatkozóan, hogy csecsemőket keresztelt volna bárki.

Krisztus tényleges tanítvánnyá válásának tehát ez az első két lépése. Az Isten Királyságáról szóló örömhír megértése, elfogadása és a Krisztusba vetett hit megvallása. Majd a bemerítkezés az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében. Illetve “nevébe”, mert a vízkeresztség és majd a Szent Szellem keresztség aktusa egyet jelent azzal, hogy alámerülünk magába az Úrba, szellemben és igazságban.

A harmadik, nem kevésbé fontos lépés a Szent Szellem keresztség, ami az Újszövetségben minden feljegyzett alkalommal ún. nyelveken szólással járt együtt. Pünkösdkor, amikor kiáradt a Szent Szellem, az emberek azt gondolták a tanítványokról, hogy részegek. Úgy néztek ki, mintha mámoros állapotba kerültek volna, de a legfurcsább az egészben az volt, hogy más nyelveken kezdték el dicsérni és imádni Istent. A legnagyobb meglepetést az okozta a jelenlévőknek, hogy a saját nyelvükön hallották, amint a tanítványok – akik egyébként azokat a nyelveket nem beszélték – Istent dicsőítik. Pál apostol a leveleiben már beszél angyali nyelvekről is, amelyet szintén a Szent Szellem keresztség alkalmával kaphat meg a Krisztusban hívő személy. A lényeg, hogy ez egy olyan velejárója ennek a keresztségnek, ami a feljegyzések szerint minden alkalommal megnyilvánult a tanítványok életében.

Ez után a három alapvető fontosságú aktus után Jézus azt mondja követőinek, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. A Zsidó levél részletesen felsorolja a keresztény alaptanításokat, amelyek a megtérést, a vízkeresztséget és a Szent Szellem keresztséget követik, de ez már messze meghaladja a mai kommentár kereteit.