A 38. RÉSZ KOMMENTÁRJA

Ma elhangzik két örök érvényű példázat Jézus szájából, a teremtő Istentől. Annyira fontosak ezek a példázatok, hogy a farizeusokhoz hasonlóan talán még nekünk is érdemes lenne imadobozokat a szemünk elé kötni és imarojtokat az övünkre fűzni, hogy folyamatosan emlékezzünk rájuk. Ezek közül az elsőről, a talentumos példázatról szeretnék beszélni.

Ebben a példázatban adott három ember, akikre a képességeik szerint különböző összegeket bíztak — az egyikre öt, a másikra kettő, a harmadikra egy talentumot. Az, akire ötöt, illetve kettőt bíztak, megduplázta a rá bízott összeget, azonban a harmadik elásta és ugyanazt adta vissza gazdájának, amit tőle kapott. A gazda az első kettőnek örült, a harmadikra azonban nagyon megharagudott. Ez a példázat a mennyei királyság működésének egyik alapelve. E példázatban a szolgák mi vagyunk, a gazda az Úr, a talentumok pedig a képességeink.

Méghozzá azok képességeink, amikben különösen tehetségesek vagyunk. Ez az, amivel Isten áldott meg bennünket, hogy használjuk azokat. Sőt nemcsak megáldott, hanem ebből a példázatból kiderül, hogy a használatát is elvárja ezen képességeinknek. Mert ha nem tesszük, elsorvadnak vagy a legjobb esetben is alvó állapotban szenvednek, ahelyett hogy fejlődnének és erősödnének.

Érdemes megvizsgálni magunkat, hogy mik az erősségeink, melyek azok a területek, amelyeken kiváltképpen áldottak vagy sikeresek vagyunk. Ez sokszor összefügg azzal, amit igazán szeretünk csinálni. Ha nem tudjuk magunktól, kérdezzük meg családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket — azokat, akikben bízunk.

Ha pedig sikerült azonosítanunk, kezdjük el használni ezt a talentumot Isten Királysága javára. Nézzük meg, hol szolgálhatunk vele a közösségben ahová járunk vagy a hétköznapi életünk során. Például volt az Apostolok Cselekedetiben egy gazdag krisztusi hölgy, aki más keresztényeknek készített ruhákat. Mások adakoztak a szentek szükségleteire, megint mások — például Apollós — a beszédben és Isten Királyságának hirdetésében emelkedtek ki a többiek közül. Ma például szükség van műszaki szakemberekre a gyülekezetekben, akik értenek a műsorkészítéshez vagy a programozáshoz. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de a talentumodat te ismered igazából. Persze ez nem jelenti azt, hogy a munkád rovására kell mindezt végezni, de ha van lehetőséged, használd ki azt Isten Királyságának terjedése érdekében. Azok a gyülekezetek, ahol bátorítják a talentumok használatot, virágoznak és fejlődnek, mert megértették ezt az alapelvet.

Viszont más gyülekezetekben — ez kiváltképpen a hagyományos egyházakra igaz — , a hitélet heti egy istentiszteletben merül ki és igazán sem idő, sem tér nincs arra biztosítva, hogy az ember felfedezze talentumait. Fizetett klérus vagy szolgálók vannak, akik bizonyos feladatokat látnak el, így kialakul a “szolgálók” és a “laikusok” köre. A szolgálók végeznek minden szellemi és egyéb feladatot, a laikusok pedig passzív gyülekezetbe járó tagok, akik fogyasztani járnak az istentiszteletre.

Ez a felfogás azonban a Biblia tükrében nem állja meg a helyét: a “laikusokat” inkább biztatni kell, hogy csinálják a dolgokat, menjenek előre és használják az ajándékokat, amiket Isten rájuk bízott. Jézus egy helyen azt mondja, hogy amelyik szőlővessző nem terem gyümölcsöt, azt kivágják, viszont amelyik terem, azt megmetszik, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Csak most, amióta a Napi Hangzó Bibliát csinálom, jöttem rá a rengeteg visszajelzésből, hogy mennyi kreatív energia van Krisztus testében. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy használjátok a talentumaitokat, hogy amikor visszajön a gazda, akkor ne a haragjával szembesüljetek, hanem dicséretében részesüljetek.