A 37. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Ma szó van a három ószövetségi főünnepről: a Kovásztalan Kenyerek azaz Pászka, az Aratás azaz Sávuot és a Sátorok azaz Szukkot ünnepéről. Az érdekesség ezekben az ünnepekben, hogy a Sabbat és néhány más rendelkezés mellett ezeket az ünnepeket nem emberek hozták létre vagy jelölték ki, hanem Isten adta utasításba Izrael fiainak, hogy mikor tartsák meg őket.

Isten a ma felolvasott részekben garantálja a jóléti társadalmat is abban az esetben, ha csak Őt imádja Izrael népe: bőséget, enni- és innivalót és egészséget ígér. Kijelenti, hogy a meddőség ismeretlen lesz a zsidó államban és mindenki hosszú életet fog megélni. Mindezért azt kéri cserébe, hogy más népek isteneit ne ismerjék el és ne imádják. Ezen felül védelmet ígér a bevonulás és a honfoglalás idején — olyan védelmet, amit természetes eszközökkel még a mai modern USA hadserege sem tud biztosítani.

Ezután Mózes, Áron, Nádáb és Abihu felmennek 70 vezető társaságában a hegyre és együtt esznek és isznak a Mindenható Istennel. Mózes később felmegy a Hórebre (ez az Isten hegye) és 40 napon át ott marad az Úr jelenlétében. Ekkor kapja a pontos terveket a Szent Sátorhoz, a frigyládához, a szent kenyerek asztalához és a menórához. Mindez azért érdekes számunkra, akik már nem az Áron, hanem a Melkisédek szerinti királyi papi rendhez tartozunk, mert mindaz, ami itt történik, előképe a mennyeinek — tehát minden kereszténynek személyesen is köze van ezekhez a dolgokhoz. A Zsidó levélből kiderül, hogy Mózes azokat az eszközöket készítette el, amiket Isten mutatott neki.

Ezek az eszközök olyan szimbólumok voltak, amelyek egy jobb szövetséget készítettek elő, amely már nem földi papságból, rendtartásból és szabályokból áll, hanem mennyeiből. Mi hit által szintén sátorba megyünk be, de nem földibe, hanem a mennyeibe. Az véráldozatot sem állatok halála által nyerjük, hanem Jézus Krisztus halála által, amely örökre tökéletesekké tette a megszentelteket, azaz minket — legalábbis Isten Igéje ezt írja a Zsidó levélben.

Az ígéreteinket pedig nem is lehet összehasonlítani az ószövetségiekkel: az imént idézett bőség, egészség és védelem Izrael népének a földi életre szólt, viszont mi az örök életre és Isten közvetlen jelenlétére szóló ígéreteket kaptunk. Mózes a következő részekben felépülő földi sátorba megy be, hogy beszéljen Istennel, Jézus viszont a mennyei trónon ül az Atya jobbján. Áron, illetve az őt követő főpapok évente vittek áldozatot a népért, Jézus viszont egyszer mutatott be áldozatot a kereszten és a vért nem a földi Szent Sátorba, hanem a mennyei templomba vitte be, amit az Atya elfogadott és tökéletesnek talált. Az ószövetségi papság innen a földről járt közben a népért és könyörögtek az emberekért, a mi közbenjárónk azonban a Mennyben van.

A Szent Sátor és annak felszerelései tehát előképek és mindez a mi okulásunkra íratott meg, hogy megértsük a két szövetség közötti különbség lényegét és értékeljük a Melkisédek rendje szerinti papi szerepünket Isten előtt.