A 23. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Miről beszél valójában Jézus, amikor azt mondja, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem az, ami a szájon kijön? Egyrészt beszél a vallásos hagyományok jelentéktelenségéről Isten valódi rendeléseihez képest és a bűnről ami az emberben van.

De hogyan lehet a bűn az emberben, ha az emberiség a legtöbb kutató és felmérés szerint fejlődik és arányaiban egyre kevesebb a háború a világon a földön élő összes ember létszámához képest? Hogyan mondhatjuk, hogy bűn van bennünk, ha egy március végi — április eleji havazáskor az egész ország egy emberként segített a rászorulóknak, akik a hóban rekedtek? Ezek nem jótettek voltak? Hogyan mondhatjuk, hogy egyre bűnösebb a világ, amikor már a celebek szinte elmerülnek a karitatív tevékenységekben és reggeltől — estig jótékonykodnak? Amikor sokkal kevesebb a barbár tett, mint a történelem folyamán bármikor korábban — kevesebb a halálos kivégzés, és kevesebb népirtás történik? A második világháború állítólag sok mindenre megtanította az emberiséget és Hirosima volt az a pont, amikor végleg megtanultuk, hogyan lehet az ember embernek farkasa. Vagy még rosszabb.

Ezekről olvasunk a médiában: az EU életszínvonala magasabb, mint bármikor bármelyik országé a történelem folyamán (az USÁ-t és egy-két miniállamot kivéve) az átlagembereket tekintve. Davosban a világgazdasági fórumon évről-évre összegyűlnek a legbefolyásosabb személyek, hogy bolygónk sorsát jobb irányba tereljék. Bill Gates, aki a Windows-t készítő cégnek, a Microsoftnak a tulajdonosa, több milliárd dollárt oszt szét a rászorulók és az általuk arra érdemesnek vélt díjazottak között. Lehet, hogy még a közel-keleti helyzet is megoldódik és Izrael beilleszkedik a térség országaiba, a palesztinok is megbékélnek és fényes jövő elé nézünk.

Lehet, hogy a felszínen valóban fejlődést mutat a világ és fenti tények igazak, de Jézus azt mondja, hogy a szívből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás. Ez az emberiség igazi problémája.

Az apostoli levelek tovább mennek és kijelentik, hogy a levegőégben, azaz a szellemvilágban létező nagyon is intelligens lények tartják fogva az emberek szívét. Ez nem jelenti azt persze, hogy marionett-bábuként rángatnának minket, a bűn azonban jelen van a Biblia szerint az ember életében. A felszínen bármennyire is úgy tűnik, hogy minden rendben van, a bűn ott lappang a mélység színén, csakúgy ahogy Isten Szelleme lebegett a teremtéskor a mélység színén. Amikor Péter apostol előtt megállt Jézus és ránézett, Péter felkiáltott és csak annyit tudott mondani, hogy “Menj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok!”. Korábban tisztában volt ezzel Péter ilyen szinten? Aligha. Persze, tudott a bűnről, mert Izraelben nőtt fel és valamennyire ismerte az írásokat, de addig amíg Isten Szentje meg nem állt előtte, addig nem szembesült önnön bűnös mivoltával.

Nem véletlenül történt az sem, hogy amikor a Szent Szellem koncentráltan megjelent Jeruzsálemben, az emberek sorra vallották meg a bűneiket és szabadultak meg azok terhétől. Lehet, hogy korábban ők is úgy látták, hogy azért annyira nagy baj nincs velük, ők is olyanok mint a többiek, meg hát a világ is fejlődik és mindent összevetve jó irányba halad.

Ugyanez volt a helyzet Akháb uralkodásának első éveiben az ókori Izraelben: az ország gazdasága virágzott, a föníciai behatás tovább segítette az emberek anyagi boldogulását és úgy tűnt, hogy Akháb annyira nem is rossz király, hiszen látszólag Isten megáldja őt. Akkor is azt gondolhatták az emberek, hogy a jövő fényesebb, mint amiről a próféták beszélnek. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de mi az írásokból tudjuk, hogy Akhábnál gonoszabb és istentelenebb király nem volt Izraelben.

De nem volt másképp Belsaccár (vagy Belsazár) babiloni uralkodó idején sem: az alattvalók azt gondolták, hogy eljött az örökké tartó birodalom, a csapból folyik a bor, az arany annyi mint a tenger és minden rendben van. Az sincs kizárva, hogy az akkori méltóságok a mi celebekhez hasonlóan körbejártak és jótékonykodtak a nép között.

De nem volt minden rendben. Dániel a szemébe mondta a lerészegedett Belsaccárnak, hogy aznap éjjel meg fog halni. Ezzel véget is érte az örökre tervezett babiloni birodalom. Egyetlen éjszaka alatt.