A 21. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
A mai részben elhangzik egy olyan univerzális igazság, ami nem csak Jézusra és Jézus korára igaz, hanem minden időben és mindenhol. Jézus elment a szülővárosába, Názáretbe és tanított, de az emberek nem a Messiást ismerték fel benne, csak az ács fiát. Nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy csodatévő erőnek és természetfeletti bölcsességnek van a birtokában. Egy szóval nem hittek benne, ezért nem is tett sok csodát. A Szentírásban egyetlen mondat sem véletlenül van leírva és ez sem kivétel: minden az éppen élő generációk okulására irattatott meg, hogy tanuljunk belőle.

Názáretben az történt, hogy a Mindenható Isten fia, az Univerzum teremtője az emberek között járt személyesen, de nem hittek benne, annak ellenére, hogy tudták mekkora csodákat tett. A koldus Lázár és a gazdag példázatában Jézus ugyanerről beszél: ha valaki a halottak közül támadna fel és egyértelmű csoda történne, azt is megmagyaráznák valahogy és nem hinnének. Azután úgy folytatja, hogy ott vannak nekik Mózes és a próféták, azaz az írások és ha azokban nem hisznek, annak sem fognak hinni, ha valaki visszajön közéjük a halottak közül.

Ami tehát a legnagyobb problémájuk volt a Názáretieknek az az, hogy Jézust nem a testben megjelent Krisztusnak gondolták, ami egyet jelentett azzal, hogy nem volt szellemi kijelentésük a Messiásról. Azt gondolták róla, hogy ő nem több, csak az ács fia, aki közöttük nőtt fel. Jézus később kijelenti, hogy senki nem mehet az Atyához, csak az, akit az Atya vonz, azaz szellemi kijelentést ad neki, ami által képes hinni a szívében és kimondani a száján, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia.

Péter apostol híres hitvallása erről tanúskodott, amikor azt mondta Jézusnak, hogy “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus erre úgy válaszol, hogy “Boldog vagy Simon ben Jóna, mert nem test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én Mennyei Atyám.” Tehát maga Jézus erősíti meg, hogy ahhoz, hogy Jézusban ne csak általános hitünk legyen, hanem hogy úgy higgyünk benne, mint a Messiásban, több kell mint puszta belátás: ez csak az Atyaisten jóváhagyásával lehetséges. De sajnos Názáretben valószínűleg pont azért, mert sokam ismerték őt test szerint, nem voltak képesek őt felismerni szellem szerint — a szellemi identitása rejtve maradt előttük.

Pál apostol is erről beszél a leveleiben: annak nem sok haszna lett volna, ha csak test szerint ismeri meg Jézust, de a szellemi identitását nem látja meg — mint ahogy nem is látta meg, amikor Jézus itt a földön szolgált. Ami igazán számít, az az hogy Jézusnak felismerjük a szellemi identitását — ehhez kell az Atya természetfeletti beavatkozása. Ez az ami Názáretben csak korlátozott mértékben volt meg és Istennek óriási kegyelme minden ember életében, ha ez megtörténik: a szívében elhiszi és kimondja, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus. Mert aki hisz az Isten Fiában — a Szentírás tanúsága szerint — annak üdvössége és örök élete van. Ha nem hívőként hallgatod most ezt, gondolj arra, hogy lehet, hogy nem igaz, amit beszélek, de mi van ha mégis? Ha mégis feltámadt a Názáreti Jézus Krisztus a halálból, ha még is van menny és pokol és minden igaz, amit a Biblia leírt? Adj Istennek esélyt arra, hogy kijelentse magát és hívd segítségül a Megváltó nevét!