A 12. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Ma tovább folyik az ős-antiszemitizmus Izsák ellen: a filiszteusok nem tudják megemészteni, hogy amerre Izsák lép, ott kút terem, ami azért nagyon fontos a Közel-Keleten, mert a víz egyáltalán nem áll olyan mennyiségben az emberek rendelkezésére mint mondjuk Magyarországon. Tehát a kút, az édesvíz az életet jelentette és nagy kereslet volt rá. Izsák az első, a filiszteusok által már korábban szintén irigységből betemetett kutat megtisztította, azonban a helyiek maguknak követelték, pedig jog szerint Izsáké volt. Csakúgy mint a második világháborúban a helyiek maguknak követelték az ingatlanokat és mindazt a vagyont Európa-szerte, ami a hébereket illette. Azonban Izsák továbbállt, mert – talán emlékeztek – Őt Isten áldotta meg még a tegnapi részben, ami egyúttal azt is garantálta, hogy benne megvan a képesség arra, hogy a környezeti tényezőktől függetlenül áldott legyen. Így is lett: a szolgái újabb kutat ástak és vizet találtak megint.

Csakúgy mint a zsidó nép a második világháború után újabb kutakat ásott az államalapítás után: elkezdték lecsapolni a mocsarakat és megművelni a megművelhetetlen földet, az ígéret földjét, Kánaánt. De a helyiek, csakúgy mint Izsák idején megint magunknak követelték a földet: háborút indítottak Izrael ellen. Izsák ezt a kutat viszálynak nevezte el és mi hívhatjuk az 1948 óta vívott összes izraeli háborút viszálynak. Aztán Izsák életében a tágas tér kútja következett – csakúgy mint ahogy rászakadt az áldás az információ korában azokra a zsidó származású cégtulajdonosokra, akik a Facebook-ot, a Google-t, a Dell-t és egy sor másik céget alapítottak és virágoztattak fel. Izrael is új szintre emelkedett a nemzetek között és bár az antiszemitizmus is reneszánszát éli, minden ellenállással dacolva a zsidó nép virágzik és fejlődik, Isten hatalmas dicsőségére – eljött a tágas tér kútjának időszaka. A jövőben pedig eljön Abimélek, azaz a korábbi ellenség vezetője és szövetséget köt Izraellel, mint ahogy Izsák szövetséget kötött Beérsevánál, mert felismeri, hogy Izrael fölé a Mindenható Isten írta fel az égre, hogy “Ott lakik az Úr.” és hogy “Jeruzsálembe helyezem az én nevemet.”

Ezután a kis történelmi párhuzam után nézzük mik történnek még a mai ószövetségi részben: Jákob csellel elveszi az elsőszülöttségi áldást Ézsautól, aki ezért gyilkos bosszút forral ellene, de Rebeka közbeavatkozásával már készült a terv, hogy Lábánhoz menekül.

Az Újszövetségben ma Jézus egyértelművé teszi, hogy neki tényleg van hatalma a bűnöket megbocsátani, elhívja Lévi Mátét és elmegy egy olyan vendégségbe, ahol mindenféle alvilági figurák ülnek. Bemerítő János tanítványai pedig azt kérdezik, hogy az Ő tanítványai miért nem böjtölnek vajon?

Ezek is olyan részek, amelyeket a régi keresztények már ezerszer olvastak, hallgattak mindenféle tanítást velük kapcsolatban, mégis tudnak újat üzenni. Például akár azt, hogy mi mennyire lennénk hajlandók bűnösök meghívását elfogadni és ott tanítani közöttük Isten beszédéről? Jézus azt mondja, hogy “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek…. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.” Ezzel azt is kijelenti Jézus, hogy nem ölbe tett kézzel ült a bűnösök között, hanem hívta őket, azaz hirdette nekik Isten Királyságát, megadva ezzel a lehetőséget, hogy megtérjenek. Képzeljük csak el, hogy a bizonyságtételünkre őszintén, szívből megtér egy prostituált és utána elhív bennünket a nyolcadik kerületbe egy vendégségbe az egykori barátaihoz, ahol mindenféle alvilági alakok vannak. Mi pedig nem utasítjuk vissza, hanem elfogadjuk a meghívást és bátran tanítunk közöttük Isten Királyságáról, a megtérésről és az közelgő ítéletről. Azt hiszem ezt mindannyian el tudjuk képzelni, de valóban elmennénk? Mert Jézus ezt tette.