AZ 1. RÉSZ KOMMENTÁRJA

A teremtéssel kapcsolatban rengeteg elmélet, időszak számítás és tévtanítás létezik.

A NAPI HANGZÓ BIBLIA azt a vonalat képviseli, hogy bár maga a Föld bolygó már létezett és minden valószínűség szerint Isten itt már korábban működtetett civilizációt, az I. Mózes 1.-ben található teremtés aktusa Kr.e. valamivel több mint 4000 évvel ezelőtt kezdődött.

Erre utal az is, hogy a “föld kaotikus, lakatlan és üres volt”, héberül “tohu” és “bohu”. Nagy valószínűség szerint ez már valamiféle ítélet következménye lehetett, sőt vannak olyan bibliamagyarázók, akik szerint maga Lucifer volt az ember teremtése előtt felelős az Univerzum ezen régiójáért és innen indult az angyalok harmadának lázadása is.

Ez persze csak feltételezés és nem bizonyítható a Szentírásból. Amit még itt a Napi Hangzó Biblia keretein belül érdemes megemlítenünk – mert ez az a rész, amiről heteket lehetne beszélni – az az, hogy Isten a növényeket nem “készen” teremtette, hanem mindennek csak a magját hozta létre.

Erről így ír itt az Egyszerű Fordítás: “Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze…” Ez az elv az egész Szentíráson végigvonul. Jézus mustármagról beszél, amelyből aztán minden fánál nagyobb lesz – mi is először magzat szinten foganunk meg hit által, amikor megtérünk. A görög szövegben is a “gennaó” szó szerepel az újjászületésre, ami annyit tesz, mint “felülről foganni”.

A teremtéshez hasonlóan Isten erre a magra bocsátja a szellem esőjét, ami aztán elkezd növekedni és végül eljutunk a Krisztussal ékeskedő kor mértékére – azaz a jó mag jó gyümölcsöt terem. Jézus is így született: Mária hittel elegyítette Isten Igéjét, amelyet az angyaltól hallott és ebből a hitből fogant – csakúgy mint mi. Azonban Jézus születésének az előzményei és a nemzetségi táblázat, amely a Máté evangéliumának az elején szerepel kissé szokatlan: nagy ugrásokkal jutunk el a Messiásig és ami még érdekesebb az az, hogy szerepel benne négy hölgy is: Támár, Ráháb, Ruth és Betsabé.

A találós kérdés az az, hogy mi a közös ezekben a hölgyekben, amellett hogy egyáltalán nem kellene az akkori szokások szerint nőként szerepelniük a nemzetségi táblázatban? Hát az hogy egyikük sem volt éppen szent életű: Támár prostituáltnak tettette magát, hogy gyereke születhessen, Ráháb maga prostituált volt, Ruth Moábitaként lett Boáz felesége, Betsabé pedig nem csak házzaságtörést követett el Dáviddal, hanem valószínűleg tudott arról is hogy Dávid tervezi Betsabé férje meggyilkolását. Tehát egyikük sem volt fehérebb a Deákné vásznánál – ez például egy hungarizmus, amit nem tudom hogyan fordítanánk vissza héberre.

De mit keresnek ezek a nőszemélyek a Messiás, a világ megváltójának a nemzetségi táblázatában?

Erre a választ János evangéliumában találjuk, miszerint ahogyan a törvény Mózes által adatott, az igazság és a kegyelem Jézus Krisztus által. Azaz Isten már a nemzetségi táblázattal jelezte, hogy bár az ószövetségi törvények alapján ez lehetetlen volt, a hitük által ezek a hölgyek mégis kegyelmet kaptak és így kerültek be Jézus családfájába. Nézzetek utána a Bibliában, hogy a hit milyen tettét hajtotta végre Támár, Ruth és Ráháb!

Ha tetszett, amit olvastál, hallgasd meg a mai részt, és ha még nem kötelezted el magad Jézus Krisztus mellett, olvasd el ezt: