A 363. RÉSZ KOMMENTÁRJA

A mai Zakariás rész elején egy hatalmas összecsapás képe bontakozik ki előttünk, amelyből kerekedhetne akár egy szuper-holokuaszt is, ha az Örökkévaló nem lépne közbe. Ehhez képest a II. világháborús náci németország tervei és tettei a zsidóság kiirtására vontatkozóan finoman szólva is eltörpülnek: a történelemnek ezen a pontján a világ összes nemzete egy világméretű szövetséget alkotva sújt le Jeruzsálemre. Valamekkora sikert el is érnek, mert a város lakosainak a fele hadifogságba kerül, megkezdődik a fosztogatás és az erőszak, de ez az a pont, amit már a Názáreti Jézus Krisztus, az Örökkévaló seregeinek fejedelme nem hagy annyiban. Bocrából átvonul Jeruzsálembe, majd az Olajfák hegyére lép, amely kettéhasad és egy völgy keletkezik. Ez akkora földrengéssel jár majd, mint amekkora az ókorban volt Uzzijá király uralkodása idején, ami kb. Kr.e. 760 körül lehetett. Valószínűleg ekkor fog kiemelkedni a szó szoros értelmében a Templom-hegy minden környező hegy fölé és itt nyílik meg egy forrás, amely az előbb említett völgyön keresztül egészen a Holt-tengerig folyik majd és ezáltal életre kelti a Holt-tenger kihalt, élettelen környékét. Valószínűleg ezt követően veszi kezdetét a Messiás ezer éves uralma, ami majd a Föld bolygó aranykorát is jelenti.

Ez az egész kép olyan, mintha egy tudományos-fantasztikus vagy fantasy filmből vettük volna, de ne feledjük el, hogy Isten Igéjéről van szó, amelyről Jézus azt mondta, hogy bár az ég és a föld elmúlnak az Igéből egyetlen ióta vagy pontocska sem fog elmúlni, amíg minden be nem teljesedik. Ezzel kapcsolatban említenék két példát, ami hasonlóan váratlan volt, mégis Isten beszéde teljesedett be a látható körülmények ellenére.

Az első Noé példája, akinek egyértelműen kijelentette Isten, hogy el fog pusztítani minden élőt víz által a Földön és erre készüljön fel: építsen egy, az akkori léptékhez képest nagyméretű hajót a szárazföld közepén. Valószínű, hogy akik látták Noét bárkát építeni, szintén azt hitték, hogy egyrészt megbolondult, másrészt azt az üzenetet pusztán fantáziálásnak gondolták, amit Istentől kapott. Hogy egy nap elkezd esni az eső és mindent elpusztítanak majd a vizek? Képtelenség? Hogy egy nap a feltámadott Krisztus az Olajfák hegyére lép, ennek következtében földrengés lesz, az meg kettéhasad? Képtelenség? Pedig valamikor kb. Kr. 2500 és 2300 között elkezdett esni az eső és a fantasyből valóság lett. Valószínűleg mindenki azt gondolta, hogy olyan eső lesz az is, mint a többi. De jött egy nap, amikor mindenki számára világossá vált, hogy nem közönséges eső volt az. De akkor már késő volt. Jön majd egy nap, amikor mindenki a saját szemével látja, ahogy a Názáreti az Olajfák hegyére lép — de akkor lehet, hogy már sokak számára késő lesz és úgy fognak elevenen elrothadni ahogy itt Zakariás próféciájában szerepel.

A második pedig Cidkijjá vagy Sedékiás király példája, akinek a próféta világosan megmondta Jeruzsálem ostroma előtt (Kr.e. 587), hogy adja meg magát a babiloni ostromló seregnek és nem lesz bántódása. De ha nem adja meg magát, rettenetes szenvedésen fog keresztülmenni, bár életben marad. De Cidkijjá nem hallgatott Isten beszédére, azt gondolta, úgyis megmenekül valahogy — majd legfeljebb titokban megszökik. Nem hitte el egyszerűen, hogy Jeremiáson keresztül Isten szól hozzá, szintén csak fantáziálásnak gondolta, bár látta, hogyan teljesedett be egy sor dolog, amit korábban a próféta mondott. Nem adta meg magát, hanem amikor már minden veszni látszott pontosan így tett: egy kis csapattal és a fiaival egy titkos úton megpróbáltak elmenekülni Jeruzsálemből. Azonban Istennek a beszéde hatalmasabb mint a király vagy bármilyen földi hatalom. Ezért az történt, hogy a babiloniak azonnal utánuk eredtek és bekövetkezett az, amit Cidkijjá teljesen valószínűtlennek gondolt: elkapták őt, a szeme láttára meggyilkolták a fiait, majd megvakították — a fiai szörnyű kivégzése volt az, amit életében utoljára látott. Pedig biztos volt abban, hogy bár Jeremiás figyelmeztette őt, el tud majd iszkolni titkon a városból és vele nem történhet meg az, amit a próféta jósolt. Mégis megtörtént.

Rácz S. Roland