A 362. RÉSZ KOMMENTÁRJA

Ma folytatódnak Zakariás messiási próféciái, feltűnik az átszegezett elsőszülött és annak gyászának képe és itt olvashatjuk a Jézus által is idézett mondatot: “Sújts le a pásztorra és szétszalad a nyáj!”.

Ez az átszegezett kép és a nemzeti gyász még hozzánk képest is a jövőt jelenti — Izrael törzsei és klánjai egységesen gyászolják majd a Názáreti Jézus Krisztust. A magyarázók többsége egyetért abban, hogy a bibliai értelemben vett “idők végén” Izrael kétféle helyreállítást fog megélni. Egyik maga az ország létrejötte, a másik a nemzet helyreállítása a Krisztusnak, a Messiásnak.

Ezek közül az egyik már megtörtént: 1948 óta Izrael állama a csodával határos módon létezik és virágzik — ez természetesen módon ellentmond a józan észnek és mindennek, amit normálisnak mondunk. Az arab országok az állam kihirdetésének másnapján totális háborút indítottak az egynapos nemzet ellen és váltakozva próbálják azóta is elpusztítani válogatott módszerekkel és eszközökkel a zsidó államot — de a Biblia tanúsága szerint a tűzfal már maga a Mindenható Isten Izrael körül (és nem az Egyesült Államok, bár az Úr használhatja eszközeként az USÁ-t, csakúgy mint egykor Asszíriát és Babilont), aki ezt már soha nem fogja hagyni.

A nemzet helyreállítása Krisztusnak azonban még várat magára: egyes bibliaszakértők szerint ahhoz, hogy ez bekövetkezzen egy Holokauszt-szerű eseménynek kell megkezdődnie, ami ellehetetlenít minden más segítséget és Izrael fiainak valóban csak egy menedékük marad: az Örökkévaló. A fenti kép Zakariástól már ennek a része: ekkor már nem lesz kérdés Izrael-szerte, hogy ki a Messiás — mindenki egy emberként fogja szánni-bánni a megfeszítést, mert megértik hogy mi történt valójában 2000 évvel ezelőtt a kereszten és kit küldtek apáik a halálba.

Az Úr ezután könyörületességgel fordul népe felé és megbocsát az éppen élő generációnak és az emberi civilizáció történetének új korszaka kezdődik el: egy 1000 éves periódus, amihez hasonló a bűnbeesés előtt lehetett. Bibliaismerő körökben gyakran hangzik el, hogy Isten óráján a kismutató Izrael, a nagymutató Jeruzsálem, a másodpercmutató pedig a Templom-hegy. Még ha ez nem is ige és nem bír isteni tekintéllyel, van benne igazság. A Templom-hegy és Jeruzsálem körül történtek soha nem közömbösek Isten számára, az Úr mindig kiemelten figyeli annak az országnak a sorsát, ahol megparancsolta, hogy még a földnek is legyen sabbatja. Ezt Isten egyetlen másik földre nézve sem határozta meg, viszont az ígéret földje olyan becses Isten számára, hogy hétévente pihenőt parancsolt neki.

Ezt nem tartották be többek között az izraeliták és ezért következett 490 év után egy pontosan hetvenéves fogság. 1948 óta összesen kilencszer kellett volna a földnek sabbatot adni, azaz eddig 9 olyan év halmozódott fel, amely miatt Izrael büntetést kapott az Ószövetségben. Azonban van egy óriási különbség az Ószövetséghez képest: a Messiás elhozta a kegyelem időszakát a földre, ezért valószínű, hogy ezek a meg nem tartott sabbatévek már nem tulajdoníttatnak bűnnek Izrael ellen. Persze ez még a jövő zenéje, látni fogjuk, mi történik majd. A történelemnek ebben a kegyelmi korszakában szélesre tárult az ajtó minden nemzet számára — mindenkinek szól a meghívó egy különleges eseményre, amelyet bibliai terminológiával a “Bárány menyegzőjének” neveznek. Ez lesz az az esemény, amely során mindazok, akik részesültek a megváltásban, azaz hittek abban hogy a Názáreti Jézus a Krisztus, azaz Isten felkentje és ennek a hitnek megfelelően élték le a földi életüket, azok szemtől-szembe meglátják a megtestesült életet, amihez fogható élet nincs a földi dimenzióban. Jézus egyetlen mondattal utal erre a János evangéliumban: “Ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy adta, hogy a Fiúnak is élete legyen önmagában” — ez az isteni élet képes regenerálni magát, képes folyamatosan újratermelni magát, tele van energiával és vitalitással — ez valami olyan, amit egyszerűen nem lehet szavakkal leírni.

Ebből az életből részesültünk mi, ez az élet áradt ki az evangéliumokban a nemibeteg vérfolyásos asszonyra — Jézus mondja is, hogy érezte, hogy isteni erő áradt ki belőle. Ez az élet maga Jézus Krisztus, aki ezt a jelenséget úgy írta le, hogy aki hisz bennem, annak örök életre szökellő vízforrások fakadnak a belsejéből. Képzeljünk el egy folyamatosan újratermelődő, energikus, dinamikus vízfolyamot, amely a szellemi világban ered — erre kaptunk ígéretet minden élet forrásától, a Mindenható Istentől a Názáreti Jézus Krisztusban.

Rácz S. Roland