Dávid és a kegyelem szövetsége – a 250. rész kommentárja

Dávidnak meg kellett volna halnia. Házasságtörést és gyilkosságot követett el egyszerre: a parancsára megölették a hettita Uriást, Betsabé férjét. Csak azért, mert Dávid házasságot tört az eszményi szépségű Betsabéval és az teherbe esett. (Ha nem ismered a történetet, Sámuel második könyvének 11. és 12. fejezeteiben elolvashatod.)

Dávid utána gyorsan hazahívta a háborúból Uriást és próbálta rávenni őt, hogy töltsön egy éjszakát a feleségével, mert akkor el tudják kenni házasságtörésük bűnét. De Uriás annyira lojális volt a fronton harcoló bajtársaihoz, hogy nem volt hajlandó átmenni a feleségéhez. Dávid ekkor úgy döntött, hogy kiküldi a harcmezőre Uriást, oda ahol a legnagyobb és legvéresebb ütközet zajlik és magára hagyják – így nem tűnik gyilkosságnak.

A leggyalázatosabb az egészben az volt, hogy a halálos ítéletéről szóló levelet magának Uriásnak adta át, mert tudta, hogy soha nem fog belenézni. Így is lett: Uriást kiküldték a legnagyobb harcokba és annak rendje és módja szerint elesett a fronton. Dávid ekkor hirtelen fordulattal elvette a gyászoló özvegyet és kívülről úgy tűnt, mintha Betsabé a házasságkötés után esett volna teherbe.

Betsabénak már szépen kerekedett a hasa, amikor megjelent Nátán próféta, Isten embere az udvarban. Egy történeten keresztül nyíltan rávilágított arra, hogy Dávid nem csak házasságtörő, hanem gyilkos és ne gondolja, hogy Isten nem látta azt az ördögi tervet, amit kieszelt és könyörtelenül végrehajtott. Ennek a tettnek a levét aztán Dávid egész életében itta: csapás csapást követett a családjában. Egyébként a Mózesi Törvény értelmében Dávidnak azonnal meg kellett volna halnia ezért a bűnért.

Mégis azt látjuk, hogy zsoltárt énekel az Úrnak és nem hal meg. Hogyan történhetett ez? Mi indította Istent arra, hogy megkegyelmezzen neki? A válasz magában a zsoltárban található: Dávid a végletekig megalázta magát és nem a törvényben, hanem Isten felfoghatatlan kegyelmében bízott.

Azért is volt Isten szíve szerint való férfi, mert ő valóban ismerte Isten szívét, valósággal a mélységeibe látott. Tudta, hogy Isten nem ember és ha valaki a bűnös vámszedő módjára a ruháját megszaggatva és önmagát megalázva járul a kegyelem trónja elé, az ténylegesen bocsánatot nyer minden bűnére. Dávid életének ezen a pontján olyan katarzison mehetett át, ami teljesen új emberré tette és ekkor ismerhette meg a majdani Messiás igazi természetét.

Így lett ő a Názáreti Jézus Krisztus előképe és Isten igazi kedvence az emberek között.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy tart ma is a kegyelem ideje és nincs az a perc, amikor ne járulhatnánk bizalommal a kegyelem trónjához! A kegyelmeddel erősíthetjük meg a szívünket, még akkor is ha házasságtörést és gyilkosságot követtünk el! Te még a legsúlyosabb bűnökből is ki tudsz szabadítani! Dáviddal együtt kiáltjuk, hogy teremts bennünk tiszta szívet, Ó Istenünk! Hozd el az isteni felüdülés idejét, hogy mi is belelássunk a szívedbe és életünk minden napján összeforrjunk veled a Te Fiadhoz hasonlóan, hogy tökéletesen egyek legyünk! Jézus Krisztus nevében! Ámen!