A 181. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
Ma az Ószövetségben jelentős rész foglalkozik azzal, hogy Izrael népe miért került fogságba – itt láthatjuk az indoklását az Asszíriába telepítésnek és annak, hogy miért vetette el Isten teljesen az északi királyságot.

A legszörnyűbb a bálványimádásban az emberáldozatok rituális bemutatása volt – voltak, akik a saját fiaikat égették el.

Ez Isten szemében megengedhetetlen volt és hiába figyelmeztette Izraelt több száz éven keresztül, nem hallgattak rá.

Még Júdában csak-csak voltak nyomai olyan királyoknak, aki valóban félték Istent – ezek közül is kiemelkedik a mai részben felolvasott Ezékiás.

De Izraelben azonban mindvégig megmaradt a Jeroboám hatalomféltéséből emelt két aranybika és a mesterséges bálványkultusz, a maga ünnepeivel és fesztiváljaival.

Ezért aztán jött az ítélet és az idegen telepesek betelepítése – akikre viszont oroszlánok támadtak és sokat megöltek közülük.

Ezek a telepesek lettek a Jézus korában “szamáriaiként” emlegetett népcsoport elődjei és nekik valóban nem volt közük sem a kiválasztott néphez, sem pedig Izrael Istenéhez.

Viszont Júdában hatalomra kerül a 25 éves Ezékiás, aki Dávidot is meghaladta az Isten előtti kedvességben – ugyanis azt olvassuk róla, hogy sem előtte, sem utána volt hozzá hasonló uralkodó.

Minden vállalkozásában sikeres volt, a hódító hadjáratai Dávid korát idézték és még az Asszír igát is lerázta magáról.

Az Úr ezzel azt igazolta, hogy még ha ott is van az írás a falon vagyis közeleg az ítélet egy nemzet számára – szívesen felüggeszti, ha talál valakit, aki teljes szívvel követi Őt. Ezt látjuk a mai részben.

Az Újszövetségben többek között Pál híres búcsúbeszédét láthatjuk az Efezoszi gyülekezet véneitől.

Ezekre a vénekre bízza a gyülekezetet, mint olyan juhnyájat, amelyek felett a Szent Szellem pásztorokká tette őket.

Kijelenti, hogy soha, senkitől nem vett és ne kívánt se pénzt, sem ruhát, hanem mindig a két kezével dolgozott, mégpedig azért, hogy egyrészt gondoskodjon magáról és a munkatársairól, másrészt pedig hogy példát mutasson vezetőként mindenkinek, hogy miként kell segíteni azokon, akiknek szüksége van rá.

És úgy tűnik, hogy jó példát mutatott, mert az ókor egyik legerősebb és legvirágzóbb gyülekezete jött létre Efezoszban