A 65. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
Ma a nazír fogadalomról rendelkezik az Úr az ószövetségi részben.

A nazír fogadalom ideje alatt az illető nem fogyaszthatott alkoholt semmilyen formában, de még szőlőt sem.

A hajából és a szakállából sem vághatott és holttest közelébe sem mehetett és nem tehette tisztátalanná magát más formában sem.

Azonban létezik a nazírságnak más formája is: ez az Úrnak szentelt nazír.

Az Úrnak szentelt nazír egész életében nem iszik alkoholt és nem vágja le a haját: ezzel jelzi, hogy ő mindenestől az Úré.

Vannak feljegyzések híres nazírokról a Szentírásban is, ezek közül a kettő legismertebb Sámson és Bemerítő János.

Sámson esetében a haj megnövesztése külön jelentőséggel bírt: természetfeletti erőt kapott, amely révén rendkívüli dolgokra volt képes Izrael bírájaként, illetve hőseként.

Bemerítő Jánosról maga a Messiás mondja, hogy részegítő italt nem ivott (az a nazír fogadalom egyik eleme).

János azok közé tartozott, akiknek külön szerep jutott Isten üdvtervében.

Kevesen vannak azok, akikről személy szerint szólnak ószövetségi próféciák, de Bemerítő János ilyen volt, neki egy speciális küldetést kellett teljesítenie.

A nazír törvény megalkotása után az ároni áldás következik, ami sokkal több papírra vetett szavaknál.

Ez az áldás arról szól, hogy ha valaki felé Isten személyesen odafordul, az valóban áldott lesz — ez az áldás magától Istentől származik.

Az Úr maga mondta Mózesnek, hogy ezekkel a szavakkal áldják meg Izrael fiait: “Világosítson meg az Örökkévaló jelenlétének világosságával.”

Ez az áldás egyénekre is vonatkozik, de az egész emberiségre nézve akkor vált valósággá, amikor a világ világossága, azaz a Krisztus megjelent és lehetővé tette, hogy Isten világossága elérhetővé legyen az emberek számára.

Ez a világosság, azaz Jézus ma ismét megnyilvánul az Újszövetségben és az utolsó időkről beszél — pontosabban olyan dolgokról, amelyek nem egy adott korhoz kötődnek.

Sokan kiáltották ki magukat Messiásnak Jézus kora előtt és után is.

Háborúk zaja és távoli háborúk hírei is folyamatos jelleggel jelen vannak a földön és voltak már Jézus kora előtt is.

Földrengések és éhínségek is bekövetkeztek százszámra — bár bizonyos tanulmányok szerint a szeizmológiai aktivitás fokozódott az elmúlt évtizedekben.

Azután elhangzik Jézus szájából egy kulcsmondat: “De mindez még csak a szülési fájdalmak kezdetét jelzi.” Ez már egy olyan kép, amiből sejthetjük, hogyan közelednek el a bibliai értelemben vett utolsó idők: kis “fájásokkal” indulnak, majd egyre intenzívebbé válnak és a végén válik igazán hatalmas gyötrelemmé.

Ha így tekintünk az emberiség történelmére, megállapíthatjuk, hogy a fegyverek fejlődésével a háborúk mérete, kiterjedése és pusztító ereje is növekedett.

A Jelenések Könyvében leírt apokaliptikus események elképzelhetetlenek voltak még akár az első világháborúban is, mert az emberiség nem rendelkezett atom- és nukleáris fegyverekkel.

Ma már egészen más a helyzet: a nagyhatalmak vezetői külön leszerelési egyezményeket kötnek a nukleáris fegyverkészlet csökkentéséről, mert még a jelenlegi csökkentett méretű arzenál is alkalmas arra, hogy totális pusztulást okozzon bolygónkon.

A második világháború az utolsó idős szülési fájdalmak fázisait tekintve már tolófájás lehetett, de még messze volt a szüléstől — az igaz fájdalmat valami sokkal nagyobb fogja jelenteni.

Ezért nem mindegy, hogy ha bekövetkezik egy kataklizma a földön, kihez tartozunk: Istenhez vagy a Sátánhoz – mert abban a pillanatban csak az számít majd.

Az Úr pedig ismeri az övéit.