A 64. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Azon felül, hogy Isten pontosan megállapította a tábor vonulásának rendjét, pontosan megszabta azt is, hogy Lévi leszármazottjai milyen feladat végezzenek, hogyan segítsék a papokat.

Fontos, hogy a tényleges papi szolgálatot nem a Léviták végezték, azt csak Áron közvetlen leszármazottjai végezhették.

A Léviták “csak” segédkeztek a Szent Sátornak és azok eszközeinek felállításakor, szállításakor és karbantartásakor.

Ezen belül is a Kéhátiták viseltek gondot a legszentebb tárgyakra, köztük a frigyládára.

Gerson és Mérári leszármazottjai pedig a sátor egyéb felszerelésére viseltek gondot.

Eleázárt menedzseri feladatokkal bízták meg, ő felügyelte a Szent Sátor és minden felszerelés biztonságát és karbantartását.

Ebből is látható, hogy az egyes feladatköröket és pozíciókat Isten világosan megszabta, ez is mind ékes rendben történt.

Összesen 8580 lévita végezte a Szent Sátor szállítását, felállítását és lebontását.

Érdekes, hogy ezek is mind a mi tanításunkra írattak meg és talán emlékeztek, hogy amikor Jézus a kenyérszaporítást végezte, ott is összeszedték és megszámolták, hogy hány kosárral maradt a kenyerekből és halakból, miután az ötezer ember jóllakott.

Üzenet ez a sáfárságra vagy mai szóval menedzserségre vonatkozóan: a rend, a rendszer, az átláthatóság egyáltalán nem áll szemben a Szentírással, sőt inkább azt látjuk, hogy Mózes kínosan ügyelt arra, hogy pontosan feljegyezze ezeket a számokat és mindez fennmaradjon az utókor számára üzenetként.

A mai ószövetségi részben később a házasságtörés megállapításáról olvashatunk.

A házastársi hűtlenség gyanújának tisztázására szolgáló átokhozó víz elfogyasztása a leírás alapján félelmetes és ismét iskolapéldája annak, hogy az ember Isten képmására lett teremtve: az átok, ami elhagyta a pap száját, kiment működésbe lépett az elhangzás pillanatában.

Ha az asszony vétkes volt, meddővé vált és soha nem lehetett azután gyereke.

Átkokról és áldásokról számos helyen olvasunk a Szentírásban és láthatjuk a kimondott szó erejét, amit Salamon is lépten-nyomon hangsúlyoz.

Ő ezt mondja: “Az élet és a halál a nyelv hatalmában vannak és ki ki ahogy szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”

Az Újszövetségben, csakúgy mint Máté evangéliumában, most Márknál is olvassuk, hogy melyik a legfontosabb két parancs.

Az első, hogy Istent teljes szívünkkel, egész lelkünkkel, teljes értelmünkkel és minden erőnkkel szeressük.

Ez a mondat és ez az ige teljesen egyértelmű. Jézus a Jelenések Könyvében nemes egyszerűséggel kijelenti, hogy a langyosakat kiköpi a szájából.

Az Úrnál nincs takarékláng, valaki vagy tűzben ég érte és teljesen átadja magát és neki él, vagy nem.

Valaki vagy élőáldozatként adja önmagát és teljes erejével ráhangolódik a Szent Szellem hullámhosszára vagy a világot választja.

Nem véletlen, hogy egy igén belül szerepel az, hogy adjuk át magunkat teljes élőáldozatként és változtassuk meg gondolkodásunkat azért, hogy képesek legyünk megvizsgálni, hogy mi Istennek a jó, kedves és tökéletes akarata.

Amíg nem vagyunk teljes mértékben a úréi és a világ erőteljes befolyása is jelen van a szívünkben, nehéz lesz meghallani Isten akaratát.

De ha erős elkötelezettség van bennünk és tántoríthatatlan a hitünk, akkor lényegesen könnyebb megfutni azt a pályát, aminek a végén romolhatatlan koszorú és jutalom vár ránk.