A 62. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Jézus a mai részben két természetfeletti dolgot is tesz: először pontosan megmondja a tanítványoknak, hogy hol lesz a szamár, amire ül majd és hogy mit mondjanak a gazdájának. Másodszor pedig megátkoz egy fügefát, ami elszárad.

Miután pedig a tanítványok elcsodálkoznak ezen, a hit erejéről és az imádkozás fontosságáról beszél. Azt mondja, hogy amit kérünk, arról higgyük el, hogy már a miénk és valóban meg fogjuk kapni. Viszont van egy nagyon fontos dolog, amikor megállunk imádkozni: a megbocsátás. Érdemes ilyenkor átgondolni a dolgainkat, hogy dédelgetünk-e bárkivel szemben haragot vagy sértődést a szívünkben.

A bűnbocsánat kérdése akkor is előkerül, amikor Jézus imádkozni tanítja követőit és elmondja a közkeletű nevén “Mi Atyánk” kezdetű imát. Mindkét alkalommal nagy hangsúlyt tesz arra, hogy megbocsássunk mindenkinek, aki bármilyen dolgot tett ellenünk, mert akkor a mi mennyei Atyánk is megbocsát nekünk. Hogy mi a megbocsátás? Kétféle embernek tudunk megbocsátani: az egyik az, akivel már valamilyen okból már soha nem fogunk találkozni, a másik pedig az, akivel valamilyen formában kapcsolatban vagyunk. Az, akivel soha nem fogunk találkozni vagy már nem él — esetleg a szüleink, nagyszüleink vagy más elhalálozott barátunk — , ahhoz már nem tudunk odamenni és nem tudjuk azt mondani neki, hogy megbocsátok, bármit is tettél. Ezt leginkább Isten előtt tudjuk szívből és hitből való megvallással elintézni. Velem is többször előfordult az életem folyamán, hogy emberek kellemetlenségeket okoztak és megharagudtam rájuk, de többé nem volt lehetőségem találkozni velük. Az ilyet csak az Úr elé lehet vinni — ez a passzív megbocsátás.

De az igazán érdekes formája a megbocsátásnak nem is ez, hanem az aktív megbocsátás: az amikor olyannal veszünk össze vagy olyanra haragszunk meg, akivel élő kapcsolatunk van. Szerintem ez az igazi kihívás és ez az igazi feladat. Ez egyet jelent azzal, hogy az embernek nincsenek ellenségei — egyáltalán. A távoli rokonainknak, ismerőseinknek sokkal könnyebb megbocsátani, de mennyivel másabb mondjuk a főnöknek megbocsátani, aki előző nap a vérig sértett? Vagy a gyereknek, akinek semmi joga nincs ahhoz, hogy így beszéljen a szüleivel? Vagy a házastársnak, aki órákon keresztül marta az embert?