AZ 59. RÉSZ KOMMENTÁRJA

Ma azt halljuk Jézustól, hogy inkább vágjuk le kezünket-lábunkat, vájjuk ki a szemünket minthogy ép testtel elkárhozzunk és örökké égjünk a gyehenna olthatatlan tüzében. Ha ma kiállna egy prédikátor és erről beszélne, a hallgatóság talán meglepődne és nem értené. De hát kegyelem van, nem? Az evangélium meg jó hír, végül is az örök életről szól, nem? Meg a feltámadásról, meg mindenféle áldásokról, nem?

De. Ezekről mind szól az evangélium. De arról is, hogy mindenáron szakítsunk a bűnnel, mert ha nem tesszük, ítélet vár ránk. Jézus nyilvánvalóan nem öncsonkításról beszél itt, hanem annak jelentőségéről, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy eltávolodjunk mindentől, ami bűnre visz.

Egy másik helyen az áll az apostoli levelekben, hogy ami gonosznak látszik attól is őrizkedjünk. Megint máshol azt olvassuk, hogy jó erkölcsöt is megrontanak gonosz társaságok. Bár más és más formában figyelmeztetnek, mégis ugyanarról szólnak ezek az igék: tartsuk távol magunkat mindattól, ami bűnre vinne. A Példabeszédekben van szó azokról a testrészekről, amelyekről itt Jézus is beszél, olyan kontextusban, hogy mit gyűlöl az Úr: a fennhéjázó vagy megvető tekintetet és a lábakat (vagy kezeket akár), amelyeket sietnek a vérontásra és alig várják, hogy erőszakot, gyilkosságot kövessenek el.

Jób úgy fogalmaz, hogy szövetséget kötött a szemeivel, hogy ne nézzen szexuális indulattal egyetlen nőre sem, Jézus pedig kijelenti, hogy ha valaki így tekint asszonyra vagy hajadonra, azzal már szexuális erkölcstelenséget követett el a szívében. Ezért a Megváltó azt mondja, hogy ha átvitt értelemben is, de vágjuk le a kezünk-lábunkat, azaz tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy távol tartsuk magunkat a bűntől. Mert ha nem tesszük — ez is az evangélium része — , szörnyű végünk lesz, a gyehennába kerülünk.

Az eredeti gyehenna (Ge-hinnom), azaz a Hinnom völgye az ókori Jeruzsálemen kívül található, de ez a gyehenna, amiről Jézus beszél a mai Jordánia területén van — ide fog kerülni a hamis próféta és az Antikrisztus a Jelenések Könyve és egy sor prófécia tanúsága szerint. Ez egy örökké izzó, égő lávafolyamszerű képződmény, amelyet Bocra hegyei vesznek körül és már a mostani állapotában is félelmetes hely — jómagam is jártam ott, láttam.

Hogy ne kerüljünk oda, valóban őrizkednünk kell mindattól, ami gonosznak látszik. De mit takar valójában ez az ige? Mindannyian kapunk meghívásokat, lehetőségeket, amelyekről nagyjából tudni lehet, hogy ha elmegyünk, ha élünk a lehetőséggel, mi várható, mi lesz a végkimenetele. Ha ez olyan, amiben benne van egy kis bűn is és ezt előre tudjuk, arra egyértelmű a tanácsa a Bibliának: ne menjünk el, ne éljünk a lehetőséggel.

A másik nagy terület a baráti társaság: jó esélyünk van arra, hogy akikkel a legtöbb időt töltjük, azok szokásait vesszük át. Ezért van az, hogy ígéretesnek induló keresztények bekerülnek olyan baráti társaságokba, amelyek nem éppen a menny felé emelik őket és végül hitehagyottá válnak. Természetesen nem a munkahelyünkről beszélek, ott normális esetben mindenki maga dönti el, hogy mennyire engedi be a másik embert a privát szférájába — a barátságok sokkal intimebb közösséget jelentenek. A Szentírás tanácsa tehát az, hogy vigyázzunk arra, hogy kikkel barátkozunk, és ha tudjuk valamiről, hogy benne van az Istentől való eltávolodás lehetősége, attól őrizkedjünk és tegyünk meg mindent a bűn elkerülése érdekében.