AZ 58. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Ma az Áron rendje szerinti papság elválasztottságáról azaz szentségéről olvasunk az Ószövetségben.

Szigorú szabályok szerint vehettek csak feleséget maguknak és kellett élniük az életüket – cserébe viszont Isten garantálta jelenléte közelségét.

Tudtátok, hogy mi is papok vagyunk mindannyian, akik újjászülettünk víztől és szellemtől?

Mégpedig Melkizédek rendje szerinti papok vagyunk.

A papságunk alapítójáról nagyon kevés van leírva a Bibliában, annyit tudunk róla, hogy Ábrahám tizedet fizetett neki és Melkizédek megáldotta őt.

Lefordítva a “Sálem királya” név jelentése kb. igazságosság királya vagy békesség királya, attól függően, hogy a “Sálemet” minek fordítjuk.

Tudjuk róla még, hogy a magasságos Isten papja volt és Mózes Törvénye előtt végezte szolgálatát.

A Zsidókhoz írt levél 7,3-ban ezt olvassuk Melkizédekről: “ Életének sem a kezdete, sem a vége nem ismert. Akárcsak Isten Fia, Melkizédek is örökké pap marad.”

Azután a szerző levezeti, hogy Jézus Krisztus végső soron Melkizédek szerinti főpap, mi pedig szintén az ő rendje szerint lettünk királyi papság, azaz a világegyetem Urának közvetlen tartozunk a papi szolgálat ellátásával.

Na de mit csinál egy pap, mi a dolga?

Itt most erőteljesen el kell vonatkoztatnunk az emberek által kreált katolikus klérustól és az emberi hagyományoktól, amelyek erőtlenné tették Isten igéjét.

Papság alatt kizárólag az Ároni papságot értem, amelynek az Örökkévaló közvetlenül mondta meg, hogy mit csináljanak, mi legyen a feladatuk.

Akik Mózes harmadik könyvének a kezdetétől követik a Napi Hangzó Bibliát, sejthetitek, hogy a papok áldozatokat mutattak be és közbenjártak az emberekért – egyfajta közvetítők voltak Isten és ember között, mert Isten szentségének jelenlétében egyszerűen elégtek volna Izrael fiai.

Nádábot és Abihut így is megemésztette az Úr tüze, pedig csak annyit történt, hogy nem az előírások szerint mutatták be az áldozatot.

A bűneset óta az ember eltávolodott az élet generátorától és forrásától, attól a hihetetlen élő energiától, amit Isten szentsége képvisel.

Amikor Isten közvetlenül elkezdte mondani az izraelitáknak a pusztában a tízparancsolatot, az emberek, akik addig alig várták, hogy találkozhassanak Istennel, utána már könyörögtek Mózesnek, hogy Isten ne szóljon hozzájuk közvetlenül, mert helyben szörnyethalnak.

Ezért jött be közvetítőként a papság, akiknek nagyon-nagyon szentnek kellett lenniük, de még nekik is folyamatosan véráldozatokat kellett bemutatniuk, hogy meg ne égjenek Isten szentségének a jelenlétében.

Ha az engesztelő vér nem ment a pap előtt, még a papnak sem volt esélye Isten rettenetes szentségének a jelenlétében.

Példaként említhetnénk Ézsaiást, aki bár csak látomásban szemlélte Isten megemésztő trónját, még így is jajveszékelt mondván, hogy tisztátalan ajkú ő maga is és tisztátalan ajkú nép között lakik.

Ekkor megint előkerül a tűz képe: egy mennyei lény a mennyei oltárról parázzsal érintette a próféta ajkát, hogy megtisztuljon és bocsánatot nyerjen.

Mindebből láthatjuk, hogy Isten olyan hatalmas és rettenetes, amit szavakkal nehéz kifejezni.

Szintén a Zsidókhoz írt levélben találjuk azt, hogy a hatalma szavával tarja fent a világmindenséget.

A 2000-es év tájékán jelent meg az angol Time magazinban, hogy tudományosan igazolható az univerzum ún. háttérhullámzása, ami arra utal a tudósok szerint, hogy a látható mögött van egy szemmel nem látható dimenzió, amit a hívők a szellemvilággal, illetve Istennel azonosítanak.

Sajnos a magyar médiában ennek nem volt hírértéke, azonban más országokban sokakat elgondolkodtatott e jelenség feltárása.

Isten hatalmas tehát és leírhatatlan energiákkal és még inkább szentséggel rendelkezik, emiatt a mi közeledésünk hozzá ebben a testben nem lehetséges – mindig kell egy közbenjáró.

Jézus Krisztus – a tökéletes főpap – ezt vállalta magára és Ő az, aki a mai napig ellátja a közvetítői feladatokat.

Áldoznia nem kell, mert Ő csak egyetlen áldozatot mutatott be: önmagát áldozta fel és vitt be a mennyei szentélybe tökéletes vért, ami által mindenki számára elérhetővé vált a bűnbocsánat.

A közbenjárást azonban ma is végzi.

Hogy ez pontosan milyen formában zajlik, nem tudjuk, viszont azt igen, hogy Ő Isten és képes multifunkciós üzemmódban létezni, azaz képes egy időben több millió imát meghallgatni és kezelni – egészen addig, hogy még a hajszálainkat is számon tartja.

És itt jövünk be mi a képbe, mint papok, akik szintén áldozunk, de már csak a hálánkkal és akik szintén közbenjárunk azokért, akik szükségben vannak a környezetünkben.

Ha így tekintünk magunkra, talán más fényben tűnik fel a hálaadás és a könyörgés másokért is.

A mi mennyei Édesapánk pedig gyönyörködik mindkettőben.