FELIRATKOZÁS A YOUTUBE CSATORNÁNKRA: http://www.youtube.com/subscription_center?add_user=NapiHangzoBiblia

Az 56. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
A szexuális tilalmak és bűnök leírása az Ószövetségben elgondolkodtató, leginkább ami a homoszexualitásra vonatkozik. A homoszexualitásra való hajlam abban az időben is biztosan jelen volt, ennek ellenére Isten részéről a megértésnek szikráját sem látjuk, sőt utálatos vagy undorító bűnnek nevezi az Úr az azonos neműek szexuális kapcsolatát.

Ez az Újszövetségben sem változott, a Római levél még ennél is keményebben fogalmaz a homoszexualitás témájában. Tudom, hogy ez egy nehéz és komplikált téma, de a Teremtő Isten világosan és egyértelműen elutasítja és számára ebben a kérdésben nincs engedmény. Szintén az Újszövetség minden kétséget kizáróan kijelenti, hogy többek között a homoszexuális kapcsolatot folytatók Isten országának örökösei nem lesznek. A Bibliából az tűnik ki, hogy azok, akikben megvan erre a hajlam, inkább egyedül éljenek az Úrért és Őt szolgálják.

A vérfertőzés, az állatokkal létesített szexuális kapcsolat talán más kategória, az emberek többségében ez fel sem merül, azonban Isten ezekre is részletesen kitér és nem hagy kétséget afelől, hogy számára ezek mit jelentenek.

Jézus ma “távgyógyítással” szabadítja meg a föníciai asszony lányát, aki addig kérleli, addig könyörög neki, amíg Jézus nem enged. Talán emlékeztek, pár nappal ezelőtt őt is a kitartó, tágítani nem akaró hit példájaként említettem. Ugyanez történik a római százados szolgájának gyógyításakor is — Jézus csak kimondja a szót és meggyógyul a szolga valahol a távolban. Mindkét esetben azt olvassuk, hogy Jézus száját szavak hagyják el — de ezek nem közönséges szavak, hanem természetfeletti hatalommal bíró szavak, aminek a hatására több száz vagy több ezer méterre lévő démonok mennek ki emberekből és betegségek hagyják el a szenvedő testét.

Ezek azok a csodák, amelyek a leginkább szemléltetik Isten beszédének, azaz Isten Igéjének igazi erejét. Az Igét nem korlátozza sem tér, sem idő: élő és ható, azaz dinamikus és elhat az emberi személyiség legmélyére és képes testi megújulást és teljes egészséget hozni. Az Ige azonban működésképtelen hit nélkül. Ha megfigyeljük a föníciai asszony és a római százados történetét, a hit mindkettőben kulcsszerepet játszott. E két ember hite volt a közvetítő közeg, Isten beszéde pedig ezen a közegen keresztül hatott és ért el tökéletes eredményt. Ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztus maga a testté lett Ige. De hogyan is lett Ő a testté lett Ige? Úgy, hogy Máriához, azaz helyesebben Mirjamhoz jött egy szó, egy Ige Istentől, ami aktivizálta Isten erejét, amibe bekapcsolódott Mirjam engedelmes hite és ez egyesülve a petesejttel megtermékenyítette őt. Ebből az Igéből, ebből a szóból született Jézus Krisztus.

A fentiekből is látható, hogy a szó teremtő erejét nem lehet alábecsülni semmilyen körülmények között. Ha az emberben megvan a tántoríthatatlan, sziklaszilárd hit és ez párosul Isten beszédével, akkor gyógyulások, szabadulások vagy akár teremtő csodák tudnak történni. A bibliai világnézet teljesen másképp gondolkodik mint az evolúcióra épülő. A krisztusi hit és a Szentírás szerint minden az Igéből nőtt ki, ezért a beszédünk befolyásolja a teljes sorsunkat — ezért is áll az a Példabeszédekben, hogy a nyelv hatalmában van az élet és a halál és mindenki annak a gyümölcsét eszi, ahogyan él ezzel a hatalommal. Jézus minden képzeletet felülmúló módon demonstrálta ezt — kimondott valamit, ekkor elhagyta a száját Isten teremtő erejű igéje vagy beszéde — és a csoda bekövetkezett. Szerintem azért volt sokszor dühös a tanítványokra, mert ezt egyszerűen nem értették meg a hit és a beszédük közötti élő kapcsolatot.

Ma már a pozitív gondolkodásnak és a pozitív beszédnek iskolái vannak, az emberek tanfolyamokon tanulják, hogy a jövőjüket milyen erővel befolyásolják a szavaik. A Biblia pedig teljes egészében ezt demonstrálja, olyannyira, hogy a János evangéliuma ezzel kezdődik: Kezdetben volt az Ige (Szó), az Ige (Szó) Istennél volt és Isten volt az Ige (Szó). Tehát minden az Igéből, a beszédből, a szóból jött létre. Alakítsuk hát úgy a beszédünket, hogy az ne a lefelé húzzon, hanem felemeljen Isten jelenlétébe. Ezért olyan fontos a hálaadás, amikor Istenhez közeledünk. Kezdjük el ma!