A 44. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
2011-ben életemben először jártam Timnában a Szent Sátor 1:1-es makettjénél Izraelben. Az idegenvezetőnk egy idős messiáshívő zsidó néni volt, aki újjászületett keresztényként kalauzolt végig bennünket Mózes sátorában, amelyet Izrael fiai a mai részben építenek. Amikor a Szentek Szentjéhez értünk egy olyan dolgot mondott, amibe mindannyian beleborzongtunk. Megkérdezte, hogy emlékszünk-e azokra az apákra, akik az Ószövetség idején elvesztették a gyermeküket? Ekkor a társaságból néhányan elkezdték Dávidot és másokat például felhozni. Ezután megkérdezte, hogy emlékszünk-e arra, hogyan gyászoltak az apák abban az időben? Volt aki azt mondta, hogy zsákruhába öltöztek, mások pedig, hogy sót szórtak a fejükre és hangosan kiáltoztak. Ez igaz – mondta a néni – , de volt még egy nagyon nyilvánvaló külső jele annak, hogy egy apa gyászolta a gyermekét: megszaggatta a ruháit. Ekkor mindannyian bent álltunk Mózes sátorában a Szentek Szentje előtt a kárpitnál, azaz annál a függönynél, amely elválasztotta a Szent helyet a Szentek Szentjétől. Aztán megkérdezte, hogy emlékszünk-e arra, hogy mit történt akkor, amikor Jézus kilehelte szellemét? Igen, válazoltunk, a földrengés támadt és a Szentek Szentjét eltakaró függöny a templomban felülről lefelé kettéhasadt. Erre Ő ezt válaszolta. “Tudjátok minden szülőnem elviselhetetlen fájdalom a gyermekét elveszítenie. Az apák teljes erejükkel szakították szét ruháikat, amikor gyászoltak. Jézus apja ugyanezt tette: megszaggatta ruháit: mintha egy láthatatlan kéz tépte volna szét a függönyt, amely a Szentek Szentjéhez vezetett. Az Atya így fejezte ki gyászát még akkor is ha csak Fia csak rövid időre került távol tőle.

Van ma még egy olyan mondat az újszövetségi részben, amelyek kapcsolatban rengeteg elmélet született. Ez így hangzik: “Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.” A filmeken hol napfogyatkozást ábrázolnak, hol csak kissé sötétebbnek próbálják beállítani ezt az időszakot, de nagyon valószínű, hogy nem természetes sötétségről van itt szó, hanem a teljes szellemi sötétségről. Jézus ugyanis ebben az időszakban vette magára a kereszten a világ bűneit és zárta be a testébe nem csak az akkori jelen, hanem a jövőre vonatkozó bűnöket is. Számunkra elképzelhetetlen méretű, csak isteni léptékkel mérhető teher volt rajta, amit csak a mennyben fogunk megérteni. Ez lehetett az a három órás teljes sötétség, amiről Máté evangéliuma ír. A helyettesítő áldozatot a bűn miatt valakinek ki kellett fizetnie és erre ember nem volt képes. A világ világossága, azaz Jézus viszont már a végóráit érte és elgyengült, ekkor vett végképp hatalmat – ebben a pár órában – a sötétség minden ereje. Az Atyától elszakadva a Sátán kezében kellett Isten fiának megtapasztalnia, hogy milyen az, amikor magára marad. A Sátán számos alkalommal próbálta meg eltéríteni az Atya tökéletes tervétől, még a kereszten is megtehette volna, hogy egyszerűen lejön és nem csinálja tovább. De végigcsinálta. Az utolsó szava az volt a többi evangélium tanúsága szerint, hogy “Elvégeztetett!” vagy “Beteljesedett!”. Ez számunkra annyit jelentett, hogy Jézus nem a B tervet választotta, hanem fenékig itta Isten haragjának poharát, amelyet a bűnös emberiségnek töltött ki és ezzel az egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket, azaz minket. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy minden népből és nemzetből örök életet és üdvösséget kapjon az, aki hisz ebben a tökéletes Fiúban, akinek bár Atyja megszaggatta ruháit, utána nagy lakomát rendezett a mennyben.