A 34. RÉSZ KOMMENTÁRJA

Jetróról, Mózes apósáról azt olvassuk, hogy Midián papja volt. A Midianiták bálványimádók voltak, rengeteg istenük volt, ezeknek szolgált Jetró. Ennek ellenére olyan tanácsot adott Mózesnek, amit azóta több tízezerszer felolvashattak már mindenféle felekezetekben a történelem folyamán. Gyakorlatilag vezetési tanácsadást tartott Mózes számára és definiálta, hogy Mózesnek mi a “munkaköri leírása”. Sőt, még azt is mondta, hogy ha megfogadja a tanácsát, az Úr vele lesz. De mi volt ez a tanács?

Mit csinált Mózes kora reggeltől késő estig, amitől azután annak rendje és módja szerint ki is fáradt? Kihirdette Isten ítéletét és válaszát az izraelitáknak minden kérdésükkel, problémájukkal és ügyükkel kapcsolatban. Hosszú sorokban álltak előtte az emberek és érdekes, hogy az Örökkévaló nem korábban Mózesnek, hogy jelöljön ki vezetőket. Mózes sem kérdőjelezte meg a helyzetet, nem kezdett el gondolkodni rajta, egyszerűen végezte, amit az Úr rábízott. Az isteni tanács tehát egy bálványimádó papon keresztül jött — szokatlan, nem? Korábban Isten közvetlenül vezette Mózest és konkrétan megmondta, mit csináljon, ebben az esetben viszont Jetrón keresztül nyilvánult meg.

Jetró valóban értékes tanácsot adott: azt javasolta vejének, hogy ahelyett hogy reggeltől estig egyedül hirdeti ki Isten válaszait és ítéleteit a népnek, inkább ossza meg a terhet másokkal is. Mózes meg is fogadta a tanácsot és vezetőket nevezett ki minden 1000, 100, 50 és 10 főből álló csoport felett. Ezek a vezetők óriási terhet vettek le Mózes válláról, akinek innentől fogva tényleg csak a legsúlyosabb kérdésekkel kellett foglalkoznia.

Ennek a történetnek van még egy érdekessége: Jetró definiálja, hogy Mózesnek mi a dolga, mi a szolgálata. Ezt mondja: “Neked az a dolgod, hogy képviseld a népet Isten előtt, és hogy a vitás ügyeiket terjeszd Isten elé!”

Neked mi a szolgálatod a Krisztusban? Ha még Mózessel is megesett, velünk mennyivel inkább előfordulhat, hogy túlterheljük magunkat és nem pontosan azt végezzük, amivel Isten megbízott bennünket! Mózes még nem ismerte Salamon példabeszédeit és azt a jótanácsot sem, hogy “Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.” Persze ez nem csak a szolgálatra igaz, hanem az élet nagy (és kis) döntéseire is: mindig érdemes érett szellemi emberek tanácsát kikérni. A “szolgálati munkaköri leírás” eltévesztése akkor még inkább valószínű, ha valaki vezetői pozícióban van. Én magam is vezető vagyok és sok mindent próbálok mikromenedzselni, azaz magam megoldani és rengeteg óra, nap vagy hét telik el, amíg rájövök arra, hogy a feladatokat rég delegálni kellett volna mások számára és akkor az adott probléma már régen megoldódott volna.

Ez a történet minta arra nézve is, hogy mennyire fontos az élettapasztalat és a bölcsesség és mennyire lényeges, hogy az ősz hajú embereket ne vessük meg, hanem — ahogy a Károli fordításban áll — keljünk fel előttük tisztelettel és hallgassuk meg véleményüket — még ha Jetróhoz hasonlóan nem is Istent követik. Persze ebből sem szabad szabályt kialakítani, viszont adódhat olyan helyzet, amikor ezek a bölcs tanácsok mentik meg az embert vagy oldanak meg korábban kiáltástalannak vélt problémát vagy helyzeteket.