AZ 24. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Csodálatos rész a mai: Jákob először megáldja Efraimot és Manassét, majd tizenkét fiát. Az áldás a történelem folyamán szóról-szóra beteljesedik Izrael fiain, Jákob mint Isten prófétája évszázadokkal, sőt évezredekkel előre lát, amikor kimondja ezeket a szavakat.

Lévi valóban szétszóródott Izraelben, utódainak nem jutott földi örökség a törzsi területek felosztásakor — mindezt köszönhették ősatyjuk esztelen öldöklésének. Lévi és Simeon sikemi mészárlása nem csak a saját életükre nyomta rá bélyegét, hanem valamennyi leszármazottjukra is. Komoly áldást, ha végignézzük, Júda és József, azaz Efraim és Manassé kapott. Korábban már beszéltem arról, hogy Júda hogyan kezdi a Támár-féle megbánás után átvenni a vezető szerepet testvérei között. Ez látszik Jákob áldásán is, aki egyenesen messiási próféciát mond ki itt Júdára.

Jézus ma 4.000 férfit, azaz kb. 10-12.000 embert vendégel meg, rengeteg súlyos beteget meggyógyít, a vallási vezetők valamilyen csodás messiási jelet kérnek tőle, végül inti a tanítványokat, hogy tartsák magukat távol a farizeusok és a szaducceusok tanításától. Illetve azt mondja, hogy kovászától, ami egyáltalán nem véletlen, mert az emberi tanítás-kovász volt az, ami beszennyezte az eredeti isteni tanítást és emberi szintre süllyesztette azt. Hogy pontosan mi volt a farizeusok és a szaducceusok tanítása, az meghaladja e kommentár kereteit, de a lényege az mindkét rendszernek, hogy a saját rendeléseik és szabályrendszerük előtérbe helyezésével erőtlenné tették Isten Mózesnek adott parancsolatait — azt a 613-at, ami a Mózesi Törvény gerincét képezi. Ha volt valami, ami bosszantotta Istent ez az volt — ezen vallási csoportosulások tagjai azt gondolták, hogy ha az emberi szabályrendszert betartva élnek, akkor Isten előtt igazakká válnak. Pedig ennek az egésznek semmi köze nem volt Istenhez.

De mi emberek nem tanultunk ebből azóta sem. Ma, 2.000 évvel később egy óriási vallásos szabályrendszer alakult ki dogmákkal, liturgiákkal, oltáriszentséggel, díszes épületekkel, feleség nélküli klérussal és ezer más olyan dologgal, amihez semmi köze Istennek az ég egy adta világon.

De hála Istennek, a Szentírásban megvan az a dinamika, energia és erő arra, hogy szétrobbantsa azokat az évezredes vallási beidegződéseket és rendszereket, amelyeket a tévtanítások és az emberi rendelések építettek fel.