AZ 22. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Jézus a mai részben megvendégel 5000 férfit és összesen kb. 15-20.000 embert. Ezt sokszor olvassuk az evangéliumokban és kiváltképpen azok, akik már régi keresztények, belenyugvóan olvassuk, hogy rég volt, szép volt és mivel a Szentírásban van, igaz is volt.

Egy másik alkalommal Jézus 4000 férfit és összesen kb. 10-12.000 embert vendégel meg. Péternek még halász korában megmondja, hogy a hajó melyik oldalára vesse ki a hálót egy olyan éjszaka után, amikor Péterék semmit nem fogtak. Péter már fáradt plusz a józan ész és a tapasztalata is az ellen beszél, hogy elfogadja, amit Jézus mond, mégis kiveti a hálót.

Amikor kihúzzák, nem hisznek a szemüknek: annyit halat fognak, hogy a hálók már-már szakadozni kezdenek. A negyedik epizód, amely Isten minden értelmet felülhaladó ellátását demonstrálja ehhez hasonló és már a feltámadás után történik: akkor is 153 darab valószerűtlenül nagy halat fognak az apostolok egy olyan helyen, ahol korábban semmit nem fogtak. Pál apostol azt írja a második Korintusi levélben, hogy Isten hatalmas arra, hogy minden kegyelmét rátok árassza, hogy mindenben mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.

A jeruzsálemi gyülekezet néhány hónap alatt a város egyik legjelentősebb ingatlan és ingóság készletével rendelkezett, miután a tagok közül sokan a teljes vagyonukat beadakozták a gyülekezet javára.

Mindezeket azért írtam le, hogy legyen mindannyiunknak képe arról, hogy az Úr milyen formában gondoskodik az övéiről. Jézus Krisztusnak valóban van hatalma arra, hogy bőségesen megáldjon bennünket és ezt több ízben bemutatja az evangéliumokban a gyakorlatban is.

Mindegyik bővölködés-csodára mondhatjuk, hogy ellene megy a józan észnek. Péternek sem akaródzott először kivetni a hálót, azonban Péter a hitét fejezte ki azzal, hogy ezt mondta: “De azért, mert te mondtad, kivetem a hálót!” Kellett tehát az, hogy Jézus szóljon, kellett az Úr kijelentése, de kellett az is, hogy Péter cselekedjen. A másik “kenyérszaporítós” csodánál pedig volt valamilyen alapanyag, amit az Úr természetfeletti módon megsokasított, megsokszorozott.

Akik jártasabbak a Szentírásban, talán emlékeznek arra, hogy ehhez hasonló már történt az Ószövetségben, mégpedig Szareptában, amikor Elizeus megsokasította az özvegyasszony olaját szintén természetfeletti módon. Tekinthetünk az asszony olajára vagy az evangéliumokban szereplő kenyerekre és halakra úgy mint magokra, amelyeket Isten növesztett ki.

Ha mindezt kivetítjük a mába és feltesszük a kérdést, hogy ez működhet-e az életünkben, akkor érdemes megnézni, hogy ma milyen “magunk” van és hogyan hallhatjuk meg az Úr hangját, hogy arra hittel reagáljunk?

A Szent Szellem pünkösdkor bekövetkezett kitöltetése után Isten természetfeletti kijelentést ad közvetlenül a szívükbe azoknak, akik újjászülettek és betöltekeztek Szent Szellemmel. Ezáltal képesek meghallani, ha Isten akar valamit mondani, de ehhez fontos, hogy fejlettek legyenek a szellemi érzékszerveik és jártasak, megalapozottak legyenek a Szentírásban.

Ha egyértelűen és minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy valóban Krisztus szólt hozzánk egy adott dologgal kapcsolatban, akkor ne habozzunk — azonban ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, akkor érdemes érett szellemi emberek tanácsát kikérni, mert mint tudjuk a tanácsosok sokasága által van az előmenetel. A mag pedig az, amink van, amit Isten meg tud áldani természetfeletti módon — ez lehet a birtokunkban lévő ingóság vagy ingatlan, pénz vagy bármi, amiről tudjuk, hogy Isten használni fogja. Ha valóban elkötelezzük magunkat és követjük Jézust, a bőséges áldás nem marad el, mert Ő maga ígérte ezt.