A 20. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
A kincsről és az igazgyöngyről szóló példázatban van egy közös elem: mindkettő főhőse eladja minden vagyonát, hogy megszerezze az áhított kincset, illetve igazgyöngyöt. Jézus azt mondja, hogy Isten országa hasonló ezekhez. Tegyük fel, hogy velünk történik mindez: valahol túrázunk és pont egy olyan földterületen haladunk át, ahol parcelláznak. Ahogy sétálgatunk, figyelmesek leszünk valamire, ami kiáll a földből és ahogy közelebb megyünk, látjuk, hogy nem természetes dolog, hanem emberi kéz alkotta.

Megpróbáljuk kihúzni, de nem megy: elővesszük turistaásónkat, egy kicsit megforgatjuk a földet és rájövünk, hogy ókori kincsek lapulnak a föld alatt. Mivel a földdarabot nemrég parcellázták, éppen eladó. Hanyatt-homlok rohanunk haza, felmegyünk az internetre és azonnal felhívjuk az ingatlankezelő céget és bár a telek nagyon drága, mindenünket eladjuk hogy hozzájussunk a földdarabhoz. Jézus ezzel szemlélteti az értékét Isten országának — nem azt mondja, hogy ilyen Isten országa, hanem ahhoz, hogy hasonló ehhez.

Egy másik helyen az evangéliumokban kijelenti, hogy ahol a kincsünk, ott a szívünk is. De voltaképpen mi a kincsünk? Mit akar Jézus kifejezni azzal, hogy a példázat főhőse eladja minden vagyonát, hogy hozzájusson a kincshez? Minden vagyonunk kifejezhető pénz által, ami az értékmérője a tehetségünknek, a befektetett erőnknek és energiánknak ezen a földön. Az Úr ezzel a példázattal kijelenti, hogy minden erőnket, energiánkat és tehetségünket “adjuk el”, hogy Isten Királyságához hozzájussunk. Azaz minden erőnkkel küzdjünk és harcoljunk azért, hogy ehhez a kincshez egyrészt hozzájussunk, másrészt megőrizzük azt. Ez nem más mint a hit nemes harca. Ez nem egy nyugalmi állapot, amit élvezhetünk a székünkben hátradőlve, mert a világ ezer csatornából és impulzussal bombáz bennünket minden áldott nap. A Sátán “ha csakugyan”-nal kezdődő kérdései több tucatszor hangoznak el a médián és a környezetünkön keresztül, amelyek mind alkalmasak arra, hogy mindnyájunkat meggyengítsék a hitben.

Isten viszont azt szeretné, ha képletesen minden vagyonunkat eladnánk és a legdrágábbat számunkra nem valamilyen földi dolog jelentené, hanem a láthatatlan örökkévaló Atyánk és akit elküldött, aki valóban odaadta mindenét, a Názáreti Jézus Krisztus. Csak így tudunk kedves élőáldozatok lenni az oltáron, hogy a hétköznapokon a munkákkal, azon kívül pedig a szolgálatunkkal tiszteljük Őt és álljunk meg hitben előtte. Fontos, hogy a munkánk valódi példa legyen a környezetünk számára és ne zúgolódjunk közben, hanem teljes erőnkkel végezzük el a feladatainkat, mintha a Krisztusnak dolgoznánk. Ha ezt tesszük és valóban hitből dolgozunk és még azzal is Isten országát keressük, akkor valóban megadatik minden nekünk — ezt maga az Úr ígérte.