A 11. RÉSZ KOMMENTÁRJA

Izsák a mai részben megházasodik; megtudjuk hogy Ábrahám 175 évet élt és még számos utódot nemzett; név szerint olvashatunk az Izmaeltől származó 12 törzsről, akiktől az arab népek származnak; tanúi lehetünk Ézsau és Jákob születésének és annak hogyan veti meg Ézsau elsőszülöttségi jogát; és láthatjuk ahogyan Izsák Ábrahámhoz hasonlóan roppant gazdagságra és áldásra tesz szert – olyannyira, hogy a filiszteusok földjét el kell hagynia.

Az Újszövetségben Jézus beszél arról, hogy mivel jár az, ha valaki követni szeretné Őt; lecsendesíti a vihart és végül kiűzi a légiónyi démont a gadarai megszállottakból.

A Zsoltáros az Úrhoz kiált, hogy mentse meg őt és mindazokat, akik szegények és alázatosak az önhitt és elbizakodott emberektől, akik azt mondják a szívükben, hogy nincs Isten. A Példabeszédekben pedig ma is intést olvashatunk arról, hogy ne képzeljük magunkat túl okosnak, hanem tiszteljük és féljük az Örökkévalót. Ugyanis ez minden bölcsesség kezdete. Többek között ezért is nevezik a zsidó népet a könyv népének: amellett, hogy a Tóra-tekercsek és a Próféták képezték a világon mindenhol szétszóródott, diaszpórában élő zsidó közösségen belüli roppant kohéziós erőt, úgy voltak nyitottak mindennemű tudomány felé, hogy közben nem tagadták meg az Örökkévalót. Azaz azzal a kezdeti bölcsességgel fordultak a tudományok felé, hogy közben elismerték a Teremtő Isten fennhatóságát. Persze ez nem mindenhol és minden korban volt és van így, de ha az ember Izraelben jár – bár többségében egy erősen szekularizálódott társadalmat lát – nemigen találkozik olyan emberrel, aki így vagy úgy ne hinne Istenben. De az üdvtörténelem jelenlegi fázisában ez rendjén is van így, mert még nem következett el Izrael nemzeti szintű megtérése, amiről pedig a Szentírás világosan beszél.

A vihar lecsendesítése egy olyan epizód, amin a Jézushoz legközelebb állók is elcsodálkoztak és megdöbbenve kérdezték, hogy kicsoda Jézus, hogy még a természeti elemek is engedelmeskednek neki? Pedig Jézus azt mondta, hogy akik hisznek Őbenne, azok még nagyobb dolgokat is fognak cselekedni és ha valaki, ő aztán tudta, hogy miről beszél. Mivel ehhez hasonló kaliberű jelek és csodák nincsenek még az Apostolok Cselekedeteiben sem feljegyezve, valószínű hogy a jövőben fognak bekövetkezni. A hit fontosságát hangsúlyozza Jézus akkor is, amikor azt mondja, hogy ha valaki nem kételkedik a szívében, akkor képes hegyeket megmozgatni és a tengerbe “kergetni”. A hit ereje az, ami áthatja az evangéliumokat, az Apostolok Cselekedeteit és az egész Újszövetséget. A vihar lecsendesítése után Jézus szintén a hit nagy tettét hajtja végre: kiűzi a gadarai megszállottakból azt a légiónyi démont, ami at egész környéket rettegésben tartotta és kölcsönzött természetfeletti erőt a démonizált férfiaknak. Jézus közelségében a szellemvilág kiadta magát és megnyilvánult, az addig rejtett dolgok azonnal napvilágra kerültek. Mi történne ma, ha ilyen szituáció adódna? Mi hogyan reagálnánk? Képzeljük magunkat a mai Magyarországra, mondjuk Baranya megyébe, ahol az egyik községben egyik napról a másikra megőrül valaki és elkezd bujdosni a környékbeli erdőkben. A rokonai, ismerősei rövid időn belül értesítik a hatóságokat, akik pár nap leforgása alatt megtalálják az illetőt. Ezután kórházba kerül, kezelést kap és végül egy elmegyógyintézetben köt ki, ahol súlyos neurotikus tüneteket produkál és emiatt bent tartják hosszú évekig.

Egy nap azonban hírt hallanak a közeli krisztusi emberek erről az emberről és elkezdenek imádkozni és böjtölni érte, ami teljesen igei, mivel Jézus maga mondta, hogy vannak olyan gonosz szellemek, amelyek nem mennek ki, csak ima és böjt által. Már tíz napja böjtölnek és imádkoznak érte és akkor úgy érzik, hogy Isten meghallgatta kérésüket és elérkezik a szabadulás pillanata, hogy kézrátétellel is imádkozzanak a szabadulásért. Elindulnak, hogy meglátogassák az intézetben az illetőt, viszont van egy bökkenő: egyikőjüknek sem ismerőse és személyesen még soha nem látták. Az intézetben dolgozóknak őszintén elmondják, hogy miért jöttek, de azok komplett idiótáknak nézik őket és kiutasítják mindnyájukat az intézet területéről és meghiúsul az egész. Ez persze fikció, de ti mit tennétek egy ilyen helyzetben? Imádkoznátok tovább, hogy az Úr a távolból is szabadítsa meg, noha a vezetés egyértelműen az volt, hogy a helyszínen Isten ereje és a ti imátok által fog megszabadulni? Vagy petíció írnátok az intézet vezetőjének hogy bejuthassatok? A kérdés maradhat költői is akár, de amire ezzel rá szeretnék világítani az az, hogy a világ lehet, hogy bennünket bolondokként kezel, de akkor is ki kell tartanunk a hitben és nem szabad feladnunk. Ha egyértelműen és tényleg Istentől van vezetésünk és tudjuk, hogy végig kell csinálnunk, akkor csináljuk! Mert meg van írva, hogy aki meghátrál, abban nem gyönyörködik az én lelkem.