A 10. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

Van a mai Példabeszédek részben egy rész, ami megragadott:

Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után! Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!

Leginkább a hatodik rész az, ami ebből most nagyon szólt nekem: minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát… Hogyan ismerhetjük fel minden helyzetben Isten akaratát? Lehetséges ez úgy, hogy éljük a hétköznapi életünket és időnként felkiáltunk Istenhez, de egyébként nem törődünk vele? Lehetséges ez úgy, hogy gyakorlatilag nincs imaéletünk, napi két órát tévézünk, aktív társasági életet élünk és valójában a világ barátjai vagyunk?

Elvileg lehetséges, mert Istennél semmi nem lehetetlen.

De nem valószínű.

A Szentírás egészéből az látszik, hogy az az élet, ami eltávolodva zajlik Istentől, ritkán hallja meg a Szent Szellem szelíd hangját.

Közeledjek Istenhez és Ő is közeledni fog hozzátok – áll az apostoli levelekben és valóban sokkal inkább ez a fajta attitűd az, amit Isten szeret.

A Zsidó levélben szintén az áll, hogy aki Isten él járul, hinne kell, hogy Ő létezik, Ő pedig megjutalmazza azokat, akik keresik Őt.

Itt is szerepel az, hogy Istent keresni kell, kutatni kell az Ő akaratát.

Visszakanyarodva az eredeti Példabeszédek részhez lényeges, hogy felismerjük az Ő akaratát minden helyzetben. Ehhez egyrészt tehát keresnünk kell, másrészt fontos, hogy kifejlődjenek a szellemi érzékszerveink, amelyek a láthatatlan világból képesek venni a Mindenható adását. Ennek egyik alapja, hogy alaposan megismerjük Isten természetét, aminek kézenfekvő módja a Szentírás folyamatos olvasása, hallgatása, tanulmányozása és megértése.

Fontos, hogy az írásoknak ne csak felületes szemlélői, azaz hallgatói legyünk, hanem forgassuk magunkban Isten beszédét, figyeljünk arra, hogy ezáltal hogyan szól a Szent Szellem.

Józsué azt az ígéretet kapta, hogy ha szó szerint meditál az Igén éjjel és nappal, az Úr mindenben sikeressé teszi. Dávid szintén erről szól az első Zsoltárban: a folyóvíz mellé ültetett fához hasonlítja azt az embert, aki az Igén gondolkodik és abban van gyönyörűsége éjjel és nappal. Ezáltal könnyebben felismerjük az Úr akaratát minden helyzetben.

Az Ige mellett a másik óriási segítség a Szent Szellem, akit Isten kiárasztott a földre 2000 évvel ezelőtt: Jézus kijelentette, hogy Ő elvezet bennünket majd minden igazságra. De mit jelenthet ez a hétköznapokban? Szerintem az Ige ismerete, megértése és az aszerint való cselekvés mellett fontos, hogy hallgassunk az intuícióinkra.

Szellemi emberként Isten ad vezetést, de fontos, hogy nyitottak legyünk erre – ez sokszor lehet egy-egy gondolat, egy megérzés, amiről tudjuk, hogy Istentől van. Ez általában egyrészt összhangban van Isten józan és egészséges beszédével, másrészt arra az adott élethelyzetre vonatkozik, amiben vagyunk. De ahhoz, hogy ebben gyakoroljuk magunkat, fontos hogy tényleg alapos igeismerettel rendelkezzünk, mert az ember nagyon képes becsapni önmagát is.

A hetvenes és nyolcvanas évek magyarországi ébredése során hemzsegtek a házipróféták, akik mindenféléket láttak és hallottak, de a túlnyomó többségüknek semmi köze nem volt Istenhez. Azt állították, hogy a Szent Szellem különböző ajándékai nyilvánulnak meg az életükben, de erről szó sem volt – később ezeket lehetett látni a gyümölcsökből is. Tehát ez egy olyan terület, ahol nagy kudarc is érheti az embert, ezért alaposan vizsgáljuk meg és adott esetben egyeztessünk érett keresztényekkel, szellemi emberekkel az intuíciónkat illetően – mert ahogy Pál apostol mondja: “hiszem, hogy bennem is a Krisztus szelleme van.” Viszont ha megáll a kijelentés és meggyőződtünk arról, hogy az az adott dolog valóban Istentől van, nem habozzunk megcselekedni, mert az már a hit cselekedete, amelyben gyönyörködik Isten.