A 8. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 
Ma tanúi lehetünk Szodoma és Gomora rettenetes ítéletének, valamint a moábi és az ammoni nép nem kevésbé rettenetes születésének, vérfertőzés által.

Az Újszövetségben Jézus rabbinikus kérdést intéz hallgatóságához, mondván melyik dolog nagyobb: testet alkotni vagy ellátni ezt a testet élelemmel?

Ilyen máshol is elhangzik az evangéliumokban, amikor azt kérdezi, hogy melyik a nagyobb: a bűnöket megbocsátani vagy meggyógyítani valakit?

Mert ha valaki a nagyobbat meg tudja tenni, akkor egyértelmű, hogy a kisebbet is.

Bárki odaszólhat a másik embernek, hogy a bűnei bocsánatot nyertek. (Lett is emiatt a hallgatóságban nem kis felháborodás – mondván, hogy csak Isten képes a bűnöket megbocsátani és ezzel azt állítja, hogy Ő Isten.)

De ugyanazzal az erővel meggyógyítani már nem képes bárki egy másik embert.

Jézus azzal is bizonyítja tehát, hogy Ő a Messiás, hogy miután megbocsátja a megnyomorodott ember bűneit, meg is gyógyítja.

Aki képes a nagyobb dolgot véghez vinni, minden bizonnyal a kisebbet is képes.

Ugyanígy, ha Isten a nagyobb dolgot, azaz a testünket létre tudja hozni, akkor egyértelmű, hogy ezt táplálékkal is el tudja látni.

De nem csak táplálékkal, hanem ruhával és mindennel, ami az élethez kell ezen a földön.

Viszont Jézus hozzáfűz valamit még itt.

Idézem az elejéről: Ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: “Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?”, vagy: “Mibe öltözzünk?” Azok törtetnek szüntelen ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! A holnap majd magával hozza az új gondokat és az új megoldásokat is. Minden napnak elég a maga gondja-baja. (Máté 6,31-34)

Az amit itt Jézus hozzáfűz nem más, mint hogy Isten Királyságával törődjünk és azzal, amit Isten igazságossága kíván. Emlékeztek, mit kért Isten Ábrahámtól a tegnapi részben?

Azt, hogy éljen jelenlétében, hogy ne vádolhassa őt senki. Azaz ugyanezt: egyrészt törődjön Isten Királyságával, másrészt Isten igazságossága szerint éljen.

Az évezredek alatt ez semmit nem változott: Isten ma is ezt kéri a krisztusi emberektől, a hívőktől, az Ő követőitől.

Tehát a lényeg, hogy a prioritás, a hangsúly egyértelműen Isten láthatatlan királyságán legyen az életünkben és ez mutatkozzon meg a gondolkodásunkban, a tetteinkben és a döntéseinkben – és a legnagyobb gondot arra fordítsuk, hogy Isten igazságossága szerint éljünk.

Ebben foglaltatik össze a Tóra, a Próféták és az Újszövetség, ahogyan ezt Isten Habakkuk prófétának kijelenti: Az én igaz emberem az ő hite által él – azaz életünk minden apró elemébe bekalkuláljuk Isten létezését, az ő igazságát és ezáltal ténylegesen mennyei állampolgárokként élünk ezen a földön. Nem csak akkor, amikor elmegyünk istentiszteletre vagy testvérek között vagyunk.

Hanem akkor is, amikor autósként a közlekedésben idegesen ránk dudál a másik sofőr vagy a hipermarketben bicskanyitogató módon szól hozzánk a pénztáros vagy kamasz gyermekünk nem éppen a megfelelő hangnemben igyekszik értésünkre adni szándékait.

Ha így teszünk – mondja Jézus – a mi mennyei Atyánk, aki titkon van, megfizet nekünk nyilván.

Mint ahogy megfizetett Ábrahámnak is: miatta megkímélte unokaöccse, Lót életét, annak ellenére, hogy minimum 10 igaz (azaz Istennek igazságosságát előtérbe helyező) ember kellett volna ahhoz, hogy ne pusztítson el mindent az Úr Szodomában és Gomorában.

De Ábrahám igaz volt Isten előtt és még az unokaöccséhez is irgalmas volt emiatt. Ami Szodoma és Gomora pusztulását illeti, a hely a mai napig magáért beszél – mintha csak egy másik bolygón járnánk a Holt-tenger környékén Izraelben.

A hagyomány szerint Isten a kénes eső mellett földrengéssel sújtott le a régióra és a két város elsüllyedt, amit azután maga Isten hintett be sóval és vízzel, azaz a Holt-tengerrel.

Ennek volt egy szimbolikus jelentése is: abban az időben ugyanis az volt a szokás, hogy a legyőzött és lerombolt városokra sót hintettek, ezzel pedig azt jelezték, hogy mindent kiirtottak és ott már fű se teremjen ezután.

A holt-tengeri medence ma is erről árulkodik: töménytelen mennyiségű só van mindenfelé az egykor Édenhez hasonlító vidék helyén.

Ez az ítélet áll kontrasztban azzal, amiről Jézus szól a Hegyi Beszédben: Szodoma és Gomora lakói gazdagok, istentelenek, könyörtelenek, irgalmatlanok, keményszívűek és szélsőségesen perverzek voltak – mintha csak a XXI. századi jóléti társadalomban éltek volna.

Ez a szöges ellentéte a Szellem gyümölcseinek – azaz mindannak, amire Pál apostol azt mondja, hogy az ilyenek ellen nincs törvény.

Ezek pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom.

Az pedig, hogy melyik oldalra állunk, tőlünk függ.

Ha adakozni szeretnél a NAPI HANGZÓ BIBLIA javára, kattints ide.