A 2. RÉSZ KOMMENTÁRJA

 

A mai rész univerzális, az egész emberiségre kiható részeket tartalmaz, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben.

Isten megígérte, hogy ha az első emberpár eszik a jó és a gonosz tudásának fájáról, meghalnak.

De tényleg meghaltak?

Nem úgy fest, mert Ádám és Éva még ezt követően több száz évig éltek és nagyon is elevenek voltak – legalábbis fizikálisan.

Azonban azon a napon, amikor a tiltás ellenére elkövették a bűnt, a láthatatlan szellemi világban történt valami: Isten megszakította a közösséget velük, ami egyet jelentett a szellemi halállal, ami később a testükre is kihatott.

Bár évszázadokkal később, de valóban a földbe tértek vissza, ahonnan az Úr vette és kiformálta őket.

Isten maga az élet és a halál nem más mint Isten, azaz élet hiánya.

Ugyanígy Jézus Krisztus maga a világosság, a sötétség pedig nem más mint a világosság hiánya.

Ez a világosság, ez az élet kilépett az első emberpár életéből, ami a lelkükben és szellemükben azonnal, a testükben pedig később jelentkezett.

A halál és a bűn azután megjelent a fiaik életében is – Káin képtelen volt kontrollálni magát, annak ellenére, hogy Isten figyelmeztette őt: “Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”

Ez a mondat sokkal több volt természetesen puszta figyelmeztetésnél: rávilágított a bűn természetére is.

Megmutatta, hogy milyen formában próbál a bűn befolyást gyakorolni az ember fölött – az indulatainkon és a gondolatainkon keresztül. Jakab apostol így ír erről: “Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba.

Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak.

Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálra vezet.”

Az ellenség, a Sátán, a szellemi dimenzióban fog gondolatokat, kételyeket támasztani bennünk – de ez ellen lehet harcolni természetesen, mint ahogy Mesterünk, a Názáreti Jézus Krisztus is tette.

Az ördög ellene például frontális támadást intézett és egyenes Isten Igéjéből idézett.

De hát Sátán használhatja Isten beszédét? Igen, a jelek szerint Jézus megkísértésekor ezt tette.

Egy probléma volt csak vele – nem az Ige szelleme, hanem annak betűje szerint idézett.

Mert valóban meg van írva, hogy Isten az ő angyalainak parancsolt, hogy a Messiás ne üsse meg lábait a kőbe, azonban ez nem jelentette azt, hogy a Messiás direkt kísértésnek tegye ki Istent és egyfolytában azt próbálgassa, hogy Isten mikor rendel oda angyalokat.

Évának is az Igét idézte, de nem úgy ahogy az Isten szájából elhangzott.

Az ellenség tehát akár Igéket is használhat arra, hogy szövegkörnyezetből kiemelve vagy az Ige szellemével ellentétesen kísértsen – de persze nem csak az Igével, hanem mindennel kapcsolatban támaszthat bennünk olyan gondolatokat, amelyek megrendíthetnének bennünket a hitben.

Ezért nagyon fontos meggyökerezni Isten Igéjében és ezzel erős alapzatra építeni azt a házat, amely a hitünket jelképezi. Jézus is az Igével vágott vissza a Sátánnak és ezt mi is megtehetjük Isten bennünk lakó Szelleme által.