Megtérés: délibábok és valóság

A megtérésről írtam tegnap és több pozitív, de negatív visszajelzés is érkezett ezzel kapcsolatban. Ezért azt gondolom, érdemes lenne még beszélnünk róla. Ahogy írtam is, a megtérés a teljes életünk és életvitelünk megváltoztatását jelenti.

A “megtérést” már Jézus is használja és a görög eredeti jelentése elfordulást, megfordulást jelent. Ebben az esetben egészen pontosan azt, hogy mi, akik korábban Istentől elfordulva éltük az életünket, forduljunk vissza hozzá és kezdjünk neki tetsző életet élni.

Képzeljük el, hogy az Alföldön haladunk egy hosszú, véget érni nem akaró úton és egyszer csak hátulról egy hang azt mondja, hogy a rossz irányba tartasz. “Fordulj meg és indulj el az ellenkező irányba!” Igen ám, de valahogy nagyon nehezedre esik megfordulni. Gyönyörű és vonzó délibábokat látsz magad előtt, amik teljesen valóságosnak tűnnek, bár te magad is tudod, hogy nem többek illúzióknál. Amint odaérsz, semmivé lesznek és újabbak keletkeznek a távolban helyettük. A hang azonban nem akar szűnni és végül nagy nehezen megfordulsz. A látványtól először szóhoz sem tudsz jutni. Jézus Krisztus a maga dicsőségében áll előtted – ekkor érted meg, hogy Ő kérte, hogy fordulj meg. Amint meglátod Őt, már nem kérdés, hogy a délibábokat vagy Krisztust választod. Megfordulsz és teljes erővel elkezdesz a Megváltó felé haladni.

Valami ilyesmi az eredeti szó jelentése. Mindannyian haladtunk az életünk során valamerre, ami egyre távolabb vitt Istentől. Az Urat nem kalkuláltuk be a döntéseinkbe, nem hittünk neki, nem számoltunk vele. Azonban, amikor valakin keresztül meghallottuk a hívást, megértettük, hogy ki szól és megfordultunk. Elkezdtük folyamatosan látni Őt a hit szemeivel és elkezdtük keresni, hogy mi kedves neki. Ő segítségünkre van, hogy az új életünket elkezdjük: először a telj italával táplál, mint egy valódi csecsemőt, aki még szilárdat nem képes fogyasztani. Gondoskodva körülvesz és folyamatosan kommunikál velünk. Megértjük azt, hogy hazaértünk és bár messze vagyunk attól, hogy felérjünk hozzá, már tudjuk, hogy csak idő kérdése és egyre tisztábbak leszünk. Elkezdenek megváltozni a kapcsolataink, a beszédünk: az amit olvasunk és nézünk, az ami érdekel.

A környezetünk, a korábbi barátaink furcsán néznek ránk, nem értik a változást. Ha elmondjuk nekik, mi történt velünk, lehet, hogy érdeklődve hallgatják, lehet hogy elutasítják, lehet hogy kinevetnek. De ekkor már mindez annyira nem fontos, mert tudjuk, hogy az amit megtaláltunk, mindennél többet ér. Ezért érdemes élni és halni, ez megér mindent. Lelkesen olvassuk a Bibliát, hallgatjuk a tanításokat, ragyog a szemünk. Olyan örömöt érzünk, amit semmihez nem lehet hasonlítani. Megyünk bűnvallásra, aztán bemerítkezünk és vesszük a Szent Szellemet – ezzel kezdetét veszi a teljes azonosulás Krisztussal. Elhagyjuk a korábbi bűneinket és káros szenvedélyeinket. Eljutunk arra a szintre, ahol azt mondjuk, hogy “Élek több nem én, hanem él bennem a Krisztus, és azt az életet, amit ebben a testben élek, az Isten Fiába vetett hitből élem.” Ezek a megtérés gyümölcsei.