Mi lenne, ha Isten ma úgy megjelenne a Gellért-hegy felett, mint Izrael fiainak a pusztában?

 
Nemrégiben jelent meg a facebook oldalunkon az, hogy “Mert rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” Ez az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetének 31. versében található.

De hogyan lehet az, hogy Isten rettenetes, mégis szerető Atya? Hogyan lehet, hogy amikor megjelent a Sinai-hegy felett, olyan rettenetes volt a látvány, hogy Izrael fiai kérlelték Mózest, hogy a továbbiakban ne Isten beszéljen velük közvetlenül? Egyáltalán mit láttak akkor és ott Izrael fiai ? Megteheti-e Isten, hogy ma is, mondjuk a Gellért-hegy felett megjelenik?

isten_dicsosege

Képzeljük csak el: Isten úgy dönt, hogy összehívja a Magyarországon élő kihívottakat, mert közvetlenül kíván beszélni velük. Megteheti? Igen, hiszen Ő Isten és mindenható. Azt tesz meg, amit csak akar. A kihívottak közössége (görög szóval eklézsia, amit egyháznak fordítunk), a vezetőik mögött megjelennek az Erzsébet-hídon és szinte ellepik a pesti rakpartot. Egy adott időpontban rettenetes erővel a semmiből trombitaszó hallatszik és az addig ragyogó napsütést egy óriási gomolygó felhő és tűzszerű egyveleg árnyékolja be, ami elindul valahonnan több ezer méterről és leszáll a Gellért-hegy tetejére. Ebből a fantasztikus filmbe illő felhőszerű, de közelebbről nem meghatározható jelenségből egy gigantikus hang szólal meg. Isten a maga dicsőségében kezd el beszélni az emberrel. A Gellért-hegy köré vont kordonra sokan fittyet hányva előrerohannak és megpróbálnak közelebb nyomulni Isten jelenlétéhez, de azonnal szörnyethalnak – a hőhatás miatt gyakorlatilag megsemmisülnek.

Közben Isten az egész atmoszférát betöltő, kimondhatatlanul hatalmas hangon lassan beszél. Az emberek kezdenek rájönni, hogy valaki olyannal találkoztak, akinek ha a közelében maradnak, előbb vagy utóbb szörnyethalnak. Rájönnek, hogy ez nem csak a hőhatás miatt van, hanem ez maga Isten szentsége, ami leplezetlen formában megjelent a földön. Hirtelen kezd mindenki magához térni és rájönni arra, hogy ebben a földi testben lehetetlen Istennek ezt a fajta jelenlétét élvezni. Az Úr így jelent meg a Sinai-hegyen Izrael népének.

Ekkor egy óriási villámlásszerű fényjelenség kezdődik és fejeződik be ugyanabban a másodpercben. A tömeg nagy része egészen egyszerűen eltűnik, csak  a ruháik és ékszereik maradnak utánuk. Isten dicsősége egyik pillanatról a másikra szintén eltávozik a Gellért-hegy tetejéről. Az ottmaradottak megértik, hogy megtörtént az elragadtatás és azok, akik elmentek, immár dicsőséges testben közelről képesek élvezni Isten jelenlétét, amit a testben nem tudtak, mert elviselhetetlennek tűnt. Megértik, hogy az az Isten, aki szövetséges jobbját nyújtotta feléjük, már nincs ott – sem fizikailag látható, sem láthatatlan formában. Egy új korszak veszi kezdetét, amiben már sokkal nehezebb lesz megtalálni az Urat. Akik elragadtattak, már zavartalanul élvezik a szeretet Istenének csodálatos jelenlétét, viszont akik ittmaradtak, csak azt láthatták, hogy valóban rettenetes az élő Isten kezébe esni.

Megtérés: délibábok és valóság

A megtérésről írtam tegnap és több pozitív, de negatív visszajelzés is érkezett ezzel kapcsolatban. Ezért azt gondolom, érdemes lenne még beszélnünk róla. Ahogy írtam is, a megtérés a teljes életünk és életvitelünk megváltoztatását jelenti.

A “megtérést” már Jézus is használja és a görög eredeti jelentése elfordulást, megfordulást jelent. Ebben az esetben egészen pontosan azt, hogy mi, akik korábban Istentől elfordulva éltük az életünket, forduljunk vissza hozzá és kezdjünk neki tetsző életet élni.

Képzeljük el, hogy az Alföldön haladunk egy hosszú, véget érni nem akaró úton és egyszer csak hátulról egy hang azt mondja, hogy a rossz irányba tartasz. “Fordulj meg és indulj el az ellenkező irányba!” Igen ám, de valahogy nagyon nehezedre esik megfordulni. Gyönyörű és vonzó délibábokat látsz magad előtt, amik teljesen valóságosnak tűnnek, bár te magad is tudod, hogy nem többek illúzióknál. Amint odaérsz, semmivé lesznek és újabbak keletkeznek a távolban helyettük. A hang azonban nem akar szűnni és végül nagy nehezen megfordulsz. A látványtól először szóhoz sem tudsz jutni. Jézus Krisztus a maga dicsőségében áll előtted – ekkor érted meg, hogy Ő kérte, hogy fordulj meg. Amint meglátod Őt, már nem kérdés, hogy a délibábokat vagy Krisztust választod. Megfordulsz és teljes erővel elkezdesz a Megváltó felé haladni.

Valami ilyesmi az eredeti szó jelentése. Mindannyian haladtunk az életünk során valamerre, ami egyre távolabb vitt Istentől. Az Urat nem kalkuláltuk be a döntéseinkbe, nem hittünk neki, nem számoltunk vele. Azonban, amikor valakin keresztül meghallottuk a hívást, megértettük, hogy ki szól és megfordultunk. Elkezdtük folyamatosan látni Őt a hit szemeivel és elkezdtük keresni, hogy mi kedves neki. Ő segítségünkre van, hogy az új életünket elkezdjük: először a telj italával táplál, mint egy valódi csecsemőt, aki még szilárdat nem képes fogyasztani. Gondoskodva körülvesz és folyamatosan kommunikál velünk. Megértjük azt, hogy hazaértünk és bár messze vagyunk attól, hogy felérjünk hozzá, már tudjuk, hogy csak idő kérdése és egyre tisztábbak leszünk. Elkezdenek megváltozni a kapcsolataink, a beszédünk: az amit olvasunk és nézünk, az ami érdekel.

A környezetünk, a korábbi barátaink furcsán néznek ránk, nem értik a változást. Ha elmondjuk nekik, mi történt velünk, lehet, hogy érdeklődve hallgatják, lehet hogy elutasítják, lehet hogy kinevetnek. De ekkor már mindez annyira nem fontos, mert tudjuk, hogy az amit megtaláltunk, mindennél többet ér. Ezért érdemes élni és halni, ez megér mindent. Lelkesen olvassuk a Bibliát, hallgatjuk a tanításokat, ragyog a szemünk. Olyan örömöt érzünk, amit semmihez nem lehet hasonlítani. Megyünk bűnvallásra, aztán bemerítkezünk és vesszük a Szent Szellemet – ezzel kezdetét veszi a teljes azonosulás Krisztussal. Elhagyjuk a korábbi bűneinket és káros szenvedélyeinket. Eljutunk arra a szintre, ahol azt mondjuk, hogy “Élek több nem én, hanem él bennem a Krisztus, és azt az életet, amit ebben a testben élek, az Isten Fiába vetett hitből élem.” Ezek a megtérés gyümölcsei.